Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)
Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek
147 MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. tilag egyesülhet, sokkal alaposabb okoknál fogva engedi meg vallási s erkölcsi szükségleteinek tekintetéből. A vallás tisztán egyedi állapot mellett nem állhat fenn ; egyesületi alakot kell öltenie ; erre nézve hivatkozunk az emberi természet követelményeire, de meg az egyetemes hagyományra is.]) Ezen igazságra azért hivatkozunk, hogy rá mutassunk azon lényeges különbségre, mely a vallási társulat s azon különös testületek közt létezik, melyeket polgáriaknak vagy világiaknak nevezünk. Minden esetre lehetséges, hogy ezek is a természetjogon alapulnak ; minthogy azonban egyikök sem lényeges, egyiküknek sincs oly alkotmányába mely őket a világi hatalomtól teljesen függetlenítené, minthogy éppen ellenkezőleg mind oly czéllal birnak, mely a közérdeknek van alárendelve, s oly eszközök segélyével alakittattak, melyek természetszerűleg és szükségképpen az állam ellenőrzése s felügyelete alatt állanak, azért hasznos vagy veszélyes voltuk fölött, s következésképpen a fölött is, valljon enge- délyezhetők-e vagy sem, a törvényhozó Ítél, a ki bizonyos körülmények között s a politikai rend magasabb érdekénél fogva ezek erkölcsi lényét meg is semmisítheti, és megfosztván őket életöktől, birtoklási képességöket is elveheti. Egész más a viszony az állam és a vallási egyesület közt. Minthogy ez nem egyéb, mint az embereknek Istennel való összeköttetése, szükségképpen meg kellett előznie minden e földön alakult társaságot. S tényleg csakugyan előbb létezett, mint bármely politikai társaság ; s így távolról sem alkottathatván polgári törvény által, nem szorult arra sem, hogy ettől elismertessék. Minthogy a vallás egyedül az Isten müve, azért sem papsága, sem alkotmánya, sem fokozatos fejlődése nem függhetett jogosan az emberektől. Végül a világi hatalomnak a dolog természeténél fogva nincsenek sem eszközei, sem képessége arra, hogy az emberiség erkölcsi s vallási érdekeit szabályozza. A vallási társaság, ha csupán természetes létjogát tekintjük is, teljesen független a világi társaságtól. *) Lásd I. köt. 9. s köv. 17. s köv. 1. 10*
