Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)
Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek
MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. 129 egyházi hivatással összeférnek. Ilyenek pl. a fej- vagy személyadók, az atyától maradt birtokra kivetett földadó stb. A hittudósoknak ezen ténykedésekre és terhekre vonatkozó érveléseit megtámadni nem lehet ; felmentést ezek alól csak a tisztán positiv törvény adhat. De vannak oly terhek is, melyek semmiképpen sem egyeztethetők meg a papi jelleggel és a szent hivatal kötelmeivel ; ezek alól a vallás szolgái fel vannak mentve, s ezen felmentés, mint a kánonisták mondják, a szoros értelemben vett isteni jog követelménye, legyen az természeti vagy positiv jog. Ilyen terhek voltak a római intézmények között a curialis vagy mu- ni ci palis hivatalok; ezeknek viselői igazán nyomasztó terheket voltak kénytelenek eltűrni. Ilyenek lennének korunkban a sokféle közigazgatási és törvénykezési hivátalok, ha önkéntes vállalkozás utján be nem töltetnének, vagy maga a törvény nem gondoskodnék arról, hogy a vallás szolgái azokból kizárassanak. Ilyen különösen a nemzeti hadi- szolgálat nemcsak azért, mert máskülönben az egyház szabadsága nem érthető, hanem azért is, mert a fegyverforgatás az, a mi legkevésbbé egyeztethető meg a papi jelleggel s azon szelid és szeretetteljes küldetéssel, melyet Isten szolgái nyernek.1) Mit mondjunk végre a személyi mentességek azon részéről, a mely privilegium fori néven fordul elő, mit mondjunk arról, hogy a papság a világi hatóságok alól még az anyagi dolgokban is ki van véve ? Itt már megktilömböz- tetéssel kell élnünk. Az egyházi személyek tisztán polgári peres ügyeit világi biróra bizni bizonyára kisebb baj, mint fegyelmi ügyeiket helyezni annak Ítélete alá. A kiváltság, melyet nekik a kánoni törvényhozás az előbbiekre nézve enged, csakis a positiv jogból eredhet. De nem így van ez az utóbbiaknál. Ha nem is állithatjuk az egyházjogtudósok- kal, hogy e fölmentés szoros értelemben a természeti vagy isteni jog követelménye, mégis bizonyos, hogy az, mint Bel- larmin mondja, nagyon czélszerű. s megfelel a természetkö') Lásd Syllabus prop. XXXII. Moulart, az egyház és az állam. 9
