Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)
Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek
127 MOULABT, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. úgymond Covarrurias — és végtére az egyház helyes kormányzásához szükséges is, hogy az egyháziaknak ne kelljen nyilvános hivatalokat viselniök. Miért ne ismernők el ezt, midőn a mentességek eredetét az ó-szövetség isteni intézményeiben, a szentatyák tanitásában, az egész keresztény világ1} cselekvési módjában ismételten föltaláljuk?* Ezen iró olyannyira meg volt győződve ezen eszmék igazságáról, hogy nem átallotta megvallani, hogy a pápák saját joguknál fogva is engedhetnek az egyházi személyeknek ily kiváltságokat. A mentességek eredetöket nem a polgári jogban bírják. — Ha igaz az, hogy a mentességek általában véve oly igazságosak, oly méltányosak, annyira megfelelnek a vallásos érzületnek és oly hasznosak a papság szabadságára nézve, akkor be kell látnunk, hogy azok nem tekinthetők pusztán a politikai hatalom által engedett oly kedvezmények gyanánt, melyek eredetöket egyszerűen valamely állami eszmében, társadalmi méltányosságban s következőleg egyedül a polgári jogban bírják. E következtetést egyébiránt magok a hittudósok is helybenhagyják; mert az ő felfogásuk szerint a positiv jog nemcsak polgári jogot, hanem pápai jogot is jelent.2) Azért IX. Pius pápa 1851. junius 10-ikéről kelt Multiplices inter kezdetű apostoli iratában joggal kárhoztatta e tételt: „A.z egyház és egyházi személyek mentességei eredetöket a polgári jogban bírják.“ A fenkölt szellemű pápa ezzel ellentétben azt mondja az említett okmányban, hogy azok Dei ordinatione et canonicis sanctionibus (Isten parancsáig és kánoni rendeletek folytán) létesültek. Ugyanezt fejezik ki a trienti zsinat szavai is. E tételt annál szükségesebb volt kárhoztatni, mert általánosan el volt terjedve és különbség nélkül minden mentességet a világi hatalom által tett, de mindenkor visszavonható engedményből származtatott. De vannak a mi nézel) Pract. quaest. 31. fej. ') Lásd Devoti f. i. m.
