Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)
Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek
126 MUNKÁLATOK 48. ÉVFOLYAM. vetkezményei, melyeknek emberi törvények által kell meg- # határoztatniok, és a melyek a népjog által, jure gentium, azaz minden népek ') egyhangú megegyezése által tényleg csakugyan meg is határoztattak. Méltányosságuk. — Bellarmin következtetéseit, a mint azonnal látni fogjuk, a szigorú igazság szerint Ítélve, nem tarthatjuk elégségeseknek arra, hogy a hit- és jogtudósok külömböző nézeteit összhangzásba hozzák. Mindazonáltal, ha ezen mentességeket összeségökben tekintjük a nélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, nem lehet tagadni azoknak a természetes méltányossággal való ama nagy megegyezését és össz- hangzatát, a melyről a tudós bibornok beszél. Mindenütt, a hol ezen mentességek behozattak, pedig minden népnél, még a pogánvoknál is feltaláljuk azokat, a vallási ösztön, a papi méltóság iránti mély és igazi benső tisztelet s azon természetes meggyőződés adott létet azoknak, hogy az istenséget szolgáiban, a tiszteletére rendelt tárgyakban és a neki szentelt helyiségekben is tisztelni kell ; azon eszmének voltak kifolyásai, hogy azoknak, kik magokat a társadalom legszentebb érdekeinek szentelték, szent szolgálatuk gyakorlásában egész és teljes függetlenséget kell engedni, hogy ki ne legyenek téve a tömeg izgatásának, az üzletek zajának, az anyagi érdekekről való gondoskodásnak.2) A szokásba is mintegy önként, magoktól, természetes módon mentek át, sokszor magának a lelki hatalomnak kezdeményezésére, mely azokat szabályozta és rendezte. így lettek, a mint Bellarmin mondja, elévült népjoggá is. És maga az egyház is mindig bizonyos féltékenységet mutatott irántok, s mindig nagy gondot fordított fentartásukva s nagyobbitásukra. A hittudósok, kik a mentességeket emberi jogból származtatják, bizonyára nem tagadják, hogy azok nagyon is méltányosak. Elismerik, hogy azok nem csak hasznosak, sőt a papi hivatal szabadsága végett szükségesek is. „Hasznos — ■) Controv. de clericis 28. és 29. fej. Lásd továbbá Devoti, Jus can. univ. Frol. cap. XII. róni. kiadás I. köt. 268. és köv. 11.-) E tárgyra nézve lásd a Konstantin és Licinius által 313 ban kiadott első törvényt. G. de Luise, De jure publ. eccles. Nápoly 1877. 35. 1.
