Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)

Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek

125MOULAKT, AZ EGYÍIÁZ ÉS AZ ÁLLAM.

Külömböző vélemények. -— A hittudósok, tekintettel a sokféle változásokra, melyeken ezen mentességek némelyike a régi jogban keresztülment, majdnem egyhangúlag azon nézetben voltak, hogy ezek a positiv emberi jogon alapulnak. S ezt azon körülmény miatt állítják, mert a szentirásban nemcsak hogy nem találnak ama jogoknak nyomaira, hanem ellenkezőleg azt látjuk, hogy Jézus Krisztus és utána az apostolok a világi hatalomnak a tisztán földi dolgokban való függetlenségét és minden kereszténynek, még a papoknak is, ezen hatalom törvényei alá rendelését hangoztatják.

Az egyházjogtudósok legnagyobb része ellenben azt állítja, hogy e mentességek isteni jogon alapulnak, legyen az természeti vagy positiv jog. Egyebek között több zsinat határozataira hivatkoznak, melyek e véleménynek kedvezni látszanak. A trienti zsinat például a huszonötödik ülés 20. fejezetében (de reformatione) ezt mondja : .Ecclesiae et personarum ecclesiasticarum immunitas Dei ordinatione et canonicis sanctionibus constituta est.“ (Az egyház és az egyházi személyek mentessége isteni rendelésen és kánoni szentesítéseken alapul.)

Bellarmin bibornok e két vélemény között egy harmadik, kiegyeztető véleményt hitt felállithatónak, mely neki alkalmasnak látszott arra, hogy a két előbbit összhangzásba hozza. Ezen ügyes vitatkozó szerint a mentességek nem oly értelemben alapulnak az isteni jogon, mintha egy szorosan vett és a szentirásban határozottan kifejezett isteni parancsnak volnának kifolyásai, hanem egyedül oly értelemben, hogy az ó-szövetség némely példáiból hasonlóság utján lehozhatok, így kell értelmezni a trienti zsinat föntebb említett kifejezéseit s más hasonló helyeket. Hasonlóképpen nem oly értelemben alapulnak ezen mentességek a természeti jogon, mintha a természeti jog alapelveihez vagy legközelebbi és szükséges következményeihez tartoznának, hanem csak azon értelemben, hogy a természetes méltányossággal egyenes viszonyban állanak, s azzal megegyeznek. Vannak, úgymond, a természeti jognak homályos és távoli kö-