Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)

Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek

124 MUNKÁLATOK 48. ÉVFOLYAM. séges, hogy az egyház mindkettőt egyenlő szabadsággal vá­laszthassa; elvitázhatatlan isteni jogánál fogva mindazok számára, a kik elhatározták, hogy e szent seregbe lépnek, föl mentést követelhet a hadiszolgálattól és egyáltalában minden nyilvános szerepléstől és hivataltól, a mely azok hivatásával össze nem egyeztethető. A hadiszolgálatról szóló 1870. junius 30-iki uj belga törvény részben tekinteten kívül hagyta ezen elveket ; nem menti fel a szolgálattól sem azokat, a kik egyházi intézetekben a papi pályára szánják magokat, sem azokat, a kik a papnevelő intézetekben arra készülnek, ha „jómódú családból valók.“ Ez nyilt megsértése az egyház szabadságának. Az egyház ezen joga feltétlen; az államnak nem áll hatalmában azt korlátozni vagy önkényes kivételeknek vetni alá. A feltétel, melyhez a törvény a pap­nevelő intézetekben tanulók fölmentését kötötte, annál mél­tánytalanabb, mert a jómódúság megítélése első sorban a katonai hatóságra, másod sorban az állandó bizottságra, egy szóval, kizárólag a polgári hatalomra van bízva. Ez teszi szükségessé, hogy a papi mentességekről szól­junk. Mégis, mielőtt e kérdéssel behatóbban foglalkoznánk, minden kétértelműség elkerülése végett szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a hadiszolgálattól és oly nyilvános hiva­talok viselésétől való mentesség, melyek a papi működéssel össze nem férnek, a papi jelöltekre nézve közvet­lenül az egyház függetlenségében bírja alap­ját, míg azoknál, a kik már fel vannak szen­telve, ezen kívül még a fölszentelés által kölcsönzött jelleg es méltóság is figyelembe veendő. II. A mentességek. — Föntebb láttuk, hogy a ke­resztény fejedelmek az egyházi személyeknek és dolgoknak nevezetes kiváltságokat tulajdonítottak vagy engedtek, a melyek együttvéve mentességnek neveztetnek. Kérdés, valljon ezen mentességek az egyháznak természeti vagy isteni jogát képezik-e, oly jogát, mely lényegileg sajátja s tőle el nem tulajdonítható, vagy pedig a törvényhozásban egyszerűen a positiv jog által létesittettek-e és pedig oly módon, hogy azokat módosítani vagy megsemmisíteni is lehet ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom