Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)

Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek

123 MOUI.AET. AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. dékozó hívők elé akadályokat gördítene. A papság isteni hivatáson alapszik, e's szükséges, hogy mindaz, a ki magában ezen hivatásnak kétségbevonhatatlan jeleit látja, meg is tud­jon annak felelni, engedjen Isten hivó szavának. Ha bármely álmodott veszélytől való képzelt félelem feljogosítaná a világi hatalmat arra, hogy az egyház ügyeibe avatkozzék, akkor az egyház saját hatalmának egyetlen ágá­ban sem őrizhetné meg szabadságát és önkormányzatát ; mert a veszély mindig és mindenütt lehetséges. Vagy azt akarják ezzel mondani, hogy az állam a külső és nyilvános rend fen- tartása, a közbéke megőrzése, a társadalmi szükség ürügye alatt s mit tudom én, mily veszélyek támadhatása ellen, az egyházzal szemben mindennemű kihívó s megelőzési rend­szabályokhoz folyamodhatik ? Hová lenne akkor a lelki ha­talom függetlensége? Vagy tudni akarjuk, hogy mily értékkel bírnak az ezen politikai indító okokra épített s a vallásszabadság el­nyomását czélzó rendszerek? Alkalmazzuk csak rájok a vi­szonyosság elvét ; az egyháznak is ügyelnie kell saját külső és nyilvános rendjére, közbékéjére, társadalmi szükségleteire. Ez igaz, de valljon odaitélnék-e neki azon jogot, hogy a polgári hivatalokban intézkedjék? Nem félhetünk-e méltán, hogy azon eszközök, melyeket az állam közigazgatási iro­dáinak betöltése végett használ, milyenek az arany vakító fénye, az élet anyagi előnyeinek elragadó képe, azt ered­ményezik, hogy a papság sorai végkép kipusztulnak ? Egy 'szóval nincs a hamis politikusok által az egyház ellen fel­hozott ürügyek közt olyan, a melyet sokkal alaposabbaknak látszó okokból az állam ellen visszaforditani ne lehetne. Jogában áll tehát az egyháznak szolgáit a különféle szükségleteknek megfelelően tetszés szerint szervezni, birhat világi és szerzetes-papsággal, melyek egyike a világban élve- folytonos érintkezésben van a hivőkkel, felügyel a minden­napi, sőt a pillanatnyi szükségletekre is, míg a másik ko­lostorba vonulva csendes magányban ima és tanulás között készül a távoli missiók nagy munkájára, az ifjúság oktatá­sára s nevelésére, a szegények és betegek gondozására. Szűk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom