Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)

Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Első rész. Az egyház

MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. 29 sia est in statu“ (az egyház az államban van) és „Cu­jus regio, illius est religio“ (a terület ura szabador intézkedhetik a vallás dolgában). Az állam feje egyszersminc az egyház feje. A protestánsok szerint a terület birtoklásából szárma zik a fenségjog; ez a legembertelenebb önkény egyik alakja, mert mindennek valamely területen kell léteznie, úgy a sze mélynek, mint a vagyonnak. Ez a rendszer, a mint látható, ; u _ nemcsak az egyház isteni tényen alapuló létjogát és füg­getlenségét nem ismeri el, hanem annyira megy, hogy még az erkölcsi törvényt is tagadja, a mely minden emberi jog és kötelesség forrása, a fejedelmeknél éppen úgy, mint az alatt­valóknál. E két elmélet annál kevésbbé szorul czáfolatra, mert manapság már a protestánsok is mindenütt feladják. III. A társulati rendszer (Collegialsystem) Puffendorf és Pfafftól származik s Böhmer tette népszerűvé. — Böhmer, ez uj rendszer legkitűnőbb védője, , nem ismeri el, hogy a fejedelmeknek föltétien joguk van a területökön létező sze­mélyek és dolgok felett; mert ez nem lenne más, mint az emberi társaság és az általános természetjog megsemmisitése, pedig a fejedelem tetteit a természetjog szabályozza. Böhmer rendszerének alapja és kiinduló pontja azon elv, hogy a pol­gároknak természetes joguk van az állam felügyelete alatt, vallási közösség létesítése végett egyenlő és szerződés- szer ü egyesületeket, társaságokat alapítani, melyeknek tag­jai mind egyenlők ; e tagokat legföljebb tanítókra és hallgatókra lehet felosztani, vagyis olyanokra, a kik be­szélnek és olyanokra, a kik hallgatnak, vagy amazokra figyel­nek. Itt tulajdonképpeni kényszerítésnek helye egyáltalán nincs; a tanító tagoknak semmiféle joghatóságuk nincs, hanem csak egyszerű szolgálatot teljesítenek. Az engedelmesség egé­szen önkéntes, teljesen a szabadakarat müve. Legföljebb a hittől eltérőket lehet kizárni. Az államnak e társulatokra, vagy collegiumokra vonat­kozólag csak annyi joga van, hogy a) meghatározhatja, váljon megfelelnek-e azok czéljuknak; b) azokra felügyel; c) elismeri azok törvényes létezését, a mi által azután polgári jogokat 1,1 LvrU

Next

/
Oldalképek
Tartalom