Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)

Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Első rész. Az egyház

30

MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM.

nyernek, vagy nem ismeri el törvényes társulatoknak. E károm feltételtől tette függővé a római jog a társulati jogokat. Böhmer ezt az egyházra alkalmazta, mert szerinte az egyház semmi más, mint az egyenjogúak társulata. „Sunt ecclesiae nihil aliud, quam collegium aequale.“

1. Azért első dolga a főhatalomnak arról rendelkezni, hogy mely vallási gyülekezetek türessenek meg és melyeket kell eltörülni.

2. A -vallási társulatok csak a fejedelem engedelmével, a politikai hatalom jóváhagyásával szerezhetnek vagyonbiró képességet, mert e collegiumok birtokaira ugyanazon szabály áll, mint a városok, községek javaira; azért javaik kezeléséről a fejedelem előtt beszámolnak ; azok körül a fejedelem engedélye nélkül nem intézkedhetnek.

3. A felügyeleti jogból származik a fejedelem azon joga, mely „jus imperantis circa sacra“-nak neveztetik. Ennek két része van, az egyik tagadó jellegű a „jus cavendi“ a megelőzési jog, melynél fogva az államhatalom az egyház részéről netalán eredhető sérelmek és hátrányok ellen magát előleges intézkedések, óvó rendszabályok által biztositja“ ; ide tartozik a tetszvényjo.g és a visszaélések elleni fellebbezésekre vonatkozó bíráskodási jog. A másik positiv jellegű és ez a „ j u s rege n d i“ kormányzói jog, melynélfogva a fejedelemnek joga van :

a) a tanítókat vagy a hitoktatókat kinevezni ;

b) a szent és egyházi ügyeket szabályozni ;

c) a vallási ügyekben újítást tenni;

d) a szertartásokat és fegyelmet szabályozni;

e) az oktatást és hittanitást szabályozni ;

f) bírói, bünfenyitő hatalmat gyakorolni ;

g) a vallási vitákat eldönteni és kijelölni azon tanokat, melyek általánosan tanitandók ;

h) zsinatokat egybehívni és

i) a vallási társulatok számát meghatározni.

Midőn Böhmer mind e jogokat a világi hatalom számára követeli, ezt nem azért teszi, mintha a vallásról azt akarná állítani, hogy ez a világi hatalom jogkörének közve-