Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Első rész. Az egyház
28 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. Miután a protestánsok a szellemi hatalmat megsemmisítették, a vallási dolgokat a világi hatalom kezeire bizták ; ez mindenható és független volt, A reformatio theologusai megki- sérlették, hogy e hatalmat, mely királyi és papi is legyen egyúttal, szentirási alapokra fektessék; de magától értetődik, hogy a szigorú kritikát a szentirás ilyetén magyarázata nem tudhatta soká megállani ; azért a jogászokra bizták, hogy ezek teremtsenek valami módon a theologusok által kifőzött rendszernek jogalapot. A jogtudósok elméletök támogatása végett az 1555-iki augsburgi vallási békére hivatkoztak. E békében ki lett mondva, hogy „az ágostai hitvallást követő protestáns államokban az egyházi vagy püspöki joghatóság mindaddig felfüggesztetik, mig a vallási viszály végleg meg nem lesz oldva.* Ebből a jogászok azt a következtetést vonták le, hogy ennek a püspöki joghatóságnak valakire át kell szállania, a ki nem lehet más, mint a világi fejedelem. E tant, mely a XVI. század vége felé merült fel, nemsokára Stephany „püspöki rendszer“1) elnevezés alatt tudományos elméletté emelte. II. A területi rendszer (Territorial-System) Mozertől, mely Hugo Grotius, Hobbes és Spinoza téves tanán alapszik. A püspöki rendszer rövid életű volt. A jogtudósok ama protestáns elvből indultak ki. hogy t. i. a püspökség az evangéliumi törvénynyel ellenkezik. S azért azt mondák, hogy az 155ö-ki békében a püspöki joghatóság nem szállott át a fejedelmekre, hanem a fejedelmek az egyház által eddig bitorolt jogaik birtokába jutottak ; igy tehát a világi fejedelemségnek veleszületett és beleolvadt tulajdona az egyházi joghatóság. Következőképpen magyarázták a dolgot : Ámbár a vallás ügyeinek rendezése tulajdonképpen és közvetlenül nem képezi az államhatalom czélját, mindazonáltal a világi fejedelem gyakorolhat az egyes egyházak felett bizonyos főhatóságot, mely a területtel jár és az államot megilleti, mert az egyes vallási társulatok tényleg az ő területén léteznek. Ezen elvből származik ez a két alapigazság: „Eccle1) L/. Philipps: Das Kirchenrecht in seinen allgemeinen Principien. III. köt. 139. §
