Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Első rész. Az egyház
8 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. ségben, közösségben éljen. A teremtő szándéka és az emberi természet eredeti állapota világosán tanúsítják az ember dicső rendeltetését és nagyságát. a) Isten s az ember közt bizonyos viszony van ; e viszony azonban különbözik attól, mely az embereket egymással összefűzi, mindamellett az Istenhez való viszony az emberek egymásközti viszonyának is szükségképpen alap gyanánt szolgál : e viszony pedig abban áll, hogy az ember a teremtőtől föltétlenül függ s teljesen alá van vetve a teremtő uralmának. Ez oly megdönthetetlen igazság, mint magának az Istennek léte. Hogy pedig Isten azt akarja, hogy az ember e viszonyhoz alkalmazkodjék, s az abból folyó kötelmeket teljesítse, józan észszel kétségbe vonni nem lehet. b) S valóban minden földi teremtmény közt egyedül az embernek van értelme, mely a végtelen lényt megismerheti ; egyedül az embernek van akarata, melylyel a föltétien tekintély legtökéletesebb törvényeihez szabhatja magát. Az lehetetlen, hogy e magasztos tulajdonságot és tehetséget czél- talanul nyerte volna az ember. Mert ezek nemcsak arról tesznek tanúságot, hogy az ember természete fönsőbb fokú, mint a többi látható teremtményé, hanem fenszóval hirdetik, hogy Isten az embert fenséges czélra, a vallásra rendelte. Ha meggondoljuk, hogy az ember szelleme az érzéki világot túlszárnyalva fölemelkedhetik a mindenség kútfejéhez, elmélkedhe- tik ennek isteni tökéletességei felett, szeretheti végtelen jóságát, leborulva imádhatja korlátlan hatalmát, mindenben igazságos és mindig sz. akaratját teljesítheti, — akkor lehetetlen tagadnunk azt, hogy ez a rendeltetése ; mert ellenkező esetben e fenséges tehetség, melylyel a látható teremtmények egyike sem dicsekedhetik, haszontalan czifraság, czéltalan sallang 1). De az ember nemcsak gondolataival köteles imádni az Istent, s nemcsak akaratát kell alázattal alávetnie, de egész *) *) V. ö. Leland, Nouvelle démonstration évangélique. Part I. chap. I. tome I. pag. 9.
