Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Első rész. Az egyház
MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. 9 lényével, — testével úgy mint leikével tartozik hódolni Istenének ; belső és külső tiszteletet kell tanúsítania ii’ányában. E külső és belső istentisztelet nem állapodhatik meg a magányos és egyéni istentisztelet határánál, hanem nyilvánossá és közössé kell válnia; mert a természet nem kevésbbé sarkalja az embert a vallási társaság megalapítására, mint politikai társaság alakítására. Ennek alapján azonban szükséges, hogy a vallási társaság tagjainak vallásos érzelmeit nyilvános és közös istentisztelet által fejezze ki. A nyilvános istentisztelet e társaság vallási köteléke. Azért találunk minden népnél s minden időben templomokat, oltárokat, nyilvános és ünnepélyes szertartásokat, papságot. Mi e helyen csak azon igazságokat hozzuk emlékezetbe, melyek a hittudomány és bölcsészet körébe vágnak. II. A természetfölötti vallásról, a kereszténységről. — Midőn Isten megteremtő az embert, nem elégedett meg azzal, hogy neki oly állást és méltóságot adott , mely tisztán a természetes rend kifolyása. Jóságától indíttatva szabad elhatározással és végtelen kegyességgel "sokkal magasabb állásra emelé ; isteni és természetfölötti czélt tűzött eléje. Az ember avégre van teremtve, hogy Istent itt a földön megismerje, szeresse, és neki szolgáljon, hogy ezáltal kiérdemelje azt, hogy egykor a mennyben szinről-szinre láthassa, őt bírja, s vele örökké boldog legyen. Egyúttal megadta neki mindazon eszközöket, melyek magasztos rendeltetésének megvalósítására szükségesek. Az ész világát természetfölötti fénynyel növelte, s a természetes vallás igazságait a természetfölötti vallás igazságaival gyarapitá ; isteni s belénk öntött erények ékesitik az ujjáteremtett lelket. Mindjárt a teremtés alkalmával lépett Isten e természetfölötti viszonyba az emberrel. De majdnem ugyanazon pillanatban lázadt föl az ember teremtője ellen; megszegte Isten positiv parancsát, mely szerint ne egyék a tiltott gyümölcsből, s ezzel széttépte az Istenhez fűző köteléket. Az ember az isteni törvény áthágása miatt halálra ítéltetett, s bűnével együtt a büntetés is átszármazott minden utódjára. Az Isten mindazonáltal megkönyörült rajta s megváltót.
