Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
MOULAKT, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. 345 tekintetbe, még akkor sem, ha igen régi és határozatlan keltezésű birtok vagy quasi birtokról van is szó.“ 1) Csakhogy e pillanatban oly gyönge volt az egyház, hogy az óvásnál egyebet nem tehetett. III. Ferdinand megtiltá annak kihirdetését, mihelyt megjelent; sőt azon könyvkereskedőt is fogházzal és igen nagy péuzbirsággal büntette, a ki azt Becsben kinyomatta. III. A vestfáliai béke következményei. — Ezen béke, — az ellenmondások e tömkelegé, — mely mindent az önkényre bizott, a különféle hitvallások közötti valódi megegyezést még hátrább vetette. A már magában véve is nagyon tökéletlen egyenjogúság a gyakorlatban még tökéletlenebb lett. Egyrészt a kornak általános törekvése, mely a vallást politikai érdekei czéljára használta fel, másrészt ama rettenetes reformálási jog, melylyel a vestfáliai béke minden uralkodót felruházott, egy különálló felekezetet sem engedett békés léthez jutni. Es igy az összes vallási czivódások és szakadások végeredményben csak arra szolgáltak, hogy a világi hatalom határait minden mértéken tulterjeszszék. így szilárdult meg a reformált államokban a terület birtokolásának jogczimére alapított önkényuralom a vallási tanok romjain, melyek a Protestantismus alapelvéből folyólag mindinkább szétágaztak és folyton változtak. Még a katholikus fejedelmeket is tisztán földi indokok vezérelték ; ezek sem mulasztottak el egy alkalmat sem, hogy az egyház hatalmát kisebbíthessék és megbéníthassák ; már említettük, hogy éppen a reformatióból származnak azon téves alapelvek, melyek még a kath. kormányoknál is túlsúlyra vergődtek, az egyházat, alkotmányát, jogait és az államhoz való viszonyát illetőleg.2) A protestantismusnak ezen folytonos foszladozása azonban más államokban egészen más eredményeket hozott létre. A politikai szabadság egyenlő mértékben fejlődött a hit változásaival, és a nyilvános intézményekben mélyreható, gyökeres változtatásokat idézett elő. E társadalmi fejlődésnek !) Bullar. Rom tom. VI. 179. 1. 2) Lásd fent a 31. s k. 1.
