Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. 325 a pápa. Innét magyarázható ki az is, hogy mily alapon gyakorolt a római pápa a középkorban a kér. államok politikai kormányzására oly nagy mérvű befolyást, innét a tényleges részvevős a legfontosabb politikai ügyek elintézésében. A pápa, mint a társadalom feje, királyok s a népek bírája lett, ki az uralkodókat és alattvalóikat itélőszéke elé idézte, a fejedelmek közt keletkezett viszályokat eldöntötte, a botrányos és javíthatatlan fejedelmeket lelki büntetéssel sújtotta s a rendeletéinek makacsul ellenszegülőket méltóságaik- és jogaiktól megfosztotta. Már fentebb kimutattuk, mi volt a sz. szék ebbeli eljárásának valódi alapja.]) 2. A kath. uralkodók helyzete. — Akármily nagy volt is akkor tájban a pápa hatalma, mindazonáltal nem igazgathatta csak úgy kénye-kedve szerint a kér. államok ügyeit ; azok megtartották ugyan ősi s kiváló jogaikat, hanem azért a társadalom kormányzásában mindig az egyház alárendelt gyermekei gyanánt kellett magokat viselniök s minden ügyeikben alkalmazkodniok kellett annak törvényeihez. Azért is a szóban forgó kor alapelve szerint a legfőbb hatalom csakis igazhitű s az egyházzal közösségben élő fejedelmekre volt ruházható. A fejedelem megválasztásának alkalmával nyíltan vagy hallgatagon megállapított feltételekhez tartozott az is, mely szerint kijelenté, hogy a kath. vallást teljes hűséggel elfogadja s azt az eretnekek, vagy az istentelenség támadásai ellen minden telhető módon megvédeni kész. Az említett kötelezettségek a fejedelmen kívül mindazokra kiterjedtek, kik tekintélyének részesei voltak, s kik az államban valamely nyilvános hivatalt viseltek. Az uralkodók, egyes főurak és tisztviselők, kik ezen lényeges kötelesség szabta határokat átlépték, méltatlanoknak mutatták magokat méltóságukra s megérdemelték, hogy attól megfosztassanak. így pl. az eretnekség azon kivtil, hogy az egyház az illetőket a pápa vagy zsinat által állásuktól megfosztotta, méltóság- és jogvesztést vont maga után. Ugyanily következménye volt a kiközösítésnek is, melylyel az istentelenség vagy valamely más a biro') Lásd föntebb a II. könyv. 2. fejez.
