Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
326 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. dalom kormányzásában elkövetett bűntény sujtatott, ha a kiközösített nem igyekezett a törvény vagy a helyi viszonyok által meghatározott idő alatt az egyházi fenyíték bilincseiből megszabadulni. Ez elvek szintoly világosan benfoglalvák a különféle államok, különösen Franczia-, Spanyol-, Angol- és Németország törvénykönyveiben,l) mint a zsinatok kánonaiban s a pápai rendeletekben.®) 3. A papság befolyása s helyzete az államban. A vázolt társadalmi alakulás mellett lehetetlen volt kikerülni, hogy a papság a közügyekben tevékeny részt ne vegyen és elintézésökre tudományának s erényeinek természetszerű előnyeivel, melyeknek hatását politikai s vallási jellegök még inkább fokozta, döntő befolyást ne gyakoroljon. Nemcsak az általunk imént említett számos kiváltságban részesült a papság a császárok részéről, hanem egyáltalán az állam első osztályának tekintetett s mint ilyen hivatalos volt a királyok tanácskozásaiba s a nyilvános gyűlésekre, nyitva állt előtte az vit az ország legmagasabb méltóságaihoz is s ez által befolyást nyert a fejedelem választásra s a legfontosabb ügyek elintézésére. Midőn a papság e gyűlésekben részt vett, csak kötelességét teljesítette s mint Fleury a legjelesebb történetírókkal egyetértve mondja, nem is vonhatta ki magát az azokon való megjelenéstől, minthogy a többi urakkal együtt hivatott meg. 3) A papság emez előnyös állása korántsem egyes államokban volt csupán szokásos, mint a modern Írók velünk elhitetni akarják ; közös tulajdonsága volt ez Európa minden államának, mely a IY. századtól fogva keletkezett. Ezt bizonyítják a reánk maradt történeti emlékek, különösen pedig azon zsinatok és vegyes gyűlések nagyszámú aktái, melyek ez idő óta az összes kath. államokban szokásba jöttek, s melyeken a két hatalom közmegegyezéssel szabályozta az állam jólétére vonatkozó ügyeket. A bét hatalom kapcsolata, mely általában minden uralkodó, különösen pedig a középkori kormányok törvényhozá■) Lásd Gosselin i. m. II. köt. 26. s köv. 1. 2) L. lib. V, tit. De haereticis. De sententia excommunicationis. 3) 3-e Discours, n. 9.
