Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
274 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. eretnekség ellen irányuló fellépéséről lesz szó, újra alkalmunk nyílik erre viszatérni ; e helyen csak néhányat hozunk fel a különböző korszakokból. Már fentebb láttuk, mikép nyilatkozott az ötödik és hatodik században I. szent Leo és I. Szent Gergely a világi hatalmak azon kötelességéről, melynél fogva tartoznak Isten egyházát védeni és oltalmazni. A római pontificaleban bent van azon intelem, melyet az egyház hosszú ideig használt a királyok felkenésénél, figyelmeztetvén őket kötelmeikre ; e szavak annál fontosabbak, minthogy röviden magokban foglalják az egyház tanát a világi hatalom természetéről, a lelki hatalomhoz való viszonyé- ról és az egyház iránti kötelmeiről. A felkenő főpap e szavak kíséretében nyujtá át a fejedelemnek az oltáron fekvő kardot : „Fogadd e kardot kezeinkből, melyek, bár méltatlanul, az apostolok tekintélye által és az ő helyettesitésök végett vannak felszentelve, fogadd a királyi kardot, mely rád lesz bizva, és emlékezzél meg a próféta szavairól : Övezd derekad köré e kardot óh uralkodó, hogy azzal az igaz jognak erőt adj, az elnyomókat megsemmisítsd. Isten szentegyházát és az igaz hívőket védjed és oltalmazd, az eretnekeket és a keresztény név minden ellenségeit szétszórjad és semmivé tedd, az özvegyeket és árvákat szelídségben segélyezhesd, az ingadozót megerősítsed, az állókat az igazságban megtarthassad, és igy érdemessé tedd magad arra, hogy Üdvözítőddel örökké uralkodjál.“ A korona feltevésekor ezt tette hozzá : „Fogadd el a királyság koronáját, tudd meg, hogy az által szolgálatunk (ministerium) részesévé lettél és valamint mi a lelkek bense- jében annak vezetői és pásztorai vagyunk, te is hű szolgája légy Istennek a külső teendőkben, légy törhetetlen védője Jézus Krisztus egyházának minden ellensége ellen.“ A XVI. században a tridenti zsinat is követeli, hogy őt határozatai végrehajtásában a keresztény fejedelmek védjék és gyámolitsák, még pedig nem pusztán jóakaratból, hanem kötelességből. A XXY. ülés huszadik fejezetében „de reforma') Fent a 124. s k. 1.
