Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)

Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio

263

MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM.

mértékül magánéletében. Ennek az a következménye, hogy : minden rangú tisztviselő a katliolikus vallás hive, a szakadár-felekezetek követői politikai jogokat nem élveznek, minden állami hivatalból, tisztségből ki vannak zárva ;

az összes polgári törvénykezés a vallás és egyház törvényeivel tökéletes összhangban van; az állam elismeri és tiszteli a szentély és a vallás szolgáinak jogait és kiváltságait, a mint ezeket a szent kánonok megái lapitották ;

az állam támogatja hatalmával az egyházat, tanát védelmezi, törvényeit és Ítéleteit végrehajtja ; az egyház ellen irányuló mindennemű támadást elnyom, az által, hogy körülményekhez képest kisebb-nagyobb türelmetlenséggel lép fel a szakadárok, eretnekek és hitehagyók ellen.

b) Egyenjogúság. — A világi hatalom semleges állást foglal el két vagy több vallással szemben és ezeket tekintet nélkül saját vallására egyenlő védelemben részesiti. E vallásokkal szemben a törvényhozás egyenlő álláspontot foglal el, és azok követői ugyanazon polgári és politikai jogokban részesülnek. E viszony lényegét azonban voltaképpen nem az képezi, hogy a különböző felekezetek egyenlő politikai jogokat élveznek, hanem az a tevőleges (positiv) védelem, a melyet az állam nagyon sokszor felhasznál arra, hogy a vallásfelekezetek ügyeibe beavatkozhassék.

Tehát az egyenjogú állam nem tanúsít közönyös magaviseletét a vallásai és isteni tisztelettel szemben ; ezen jelleg különbözteti meg az egyenjogú államot attól, melyben a különböző vallásfelekezetek szabadok és függetlenek, és mentek az állami hatalom beavatkozásaitól.

c) Vallásszabadság. — Vallásszabadság alatt, melyet a közönyösség, türelem, általános vagy egyetemes türelem rendszerének is neveznek, oly politikai rendszert értünk, melynek alapelve, hogy a hatalom bármily valláshoz tartozzék is, minden tételes vallással szemben úgyszólván idegen gyanánt tartozik magát viselni. Egy vallási társulatot sem részesit kiváltságos védelemben, egyet sem kárhoztat ; elismeri és védi a lelkiismeret- és vallásszabadságot. Az alkotmány ezen alapelvnek megfelelőleg min-