Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
A szerző előszava az első kiadáshoz
XXIX megdönthetetlen igazságnak, á mit ő maga tanít. Hogy pedig az egyház tanát megismerhessük, hagyományaihoz, zsinatjainak határozataihoz és pápáinak rendeletéihez kell fordulnunk. E tanhoz akarunk legjobban ragaszkodni, és túltéve magunkat a rendszerek elfogultságán, iparkodunk a valódi katho- likus tant fölkeresni. Úgy a tárgyalás menetén, mint ellenfeleink nézeteinek czáfolatánál a nagy hittudósok példáját tartjuk szemünk előtt, a kik mindenha keserűség és hizelkedés nélkül tudták magukat kifejezni, a kik a legkényesebb kérdéseket oly vidáman és nyugalommal tárgyalták, mintha jelentéktelen elméletekről volna szó. Szóval, mi sz. Ágoston oly gyakran megsértett mondatához akarunk alkalmazkodni : In necessariis unitas, in dubiis libertas, in omnibus c h a r i t a s. De talán haszontalan dolgot tárgyalunk, és azok sorába állunk, a kiket Genf sz. püspöke „a szent unió megzavaróinak és ellenségeinek nevez ?“ Midőn szalézi sz. Ferencz, a béke angyala, ily szavakra fakadt, korának különös viszonyait tartotta szeme előtt. A keblében lángoló nagy szeretet félőssé tette előtte ez ügy taglalását, mert nem látta azt időszerűnek és okadatoltnak. — 0 sz. Ágoston szavaihoz al- kalmazkodék, a ki azt mondja, hogy az igazság elhallgatása néha haszonnal jár, t. i. ha nem lennének képesek az igazságot helyesen felfogni : „Facile est enim, imo et utile, ut taceatur aliquod verum propter incapaces.“1) Miután azonban ugyanazon szent atya szerint, ha el lehet is néha hallgatni az igazságot, jöhetnek elő oly körülmények, hogy azt el kell mondani: „Alia est ratio, verum tacendi, alia verum dicendi necessitas“2); s ma bizonyára sz. Ferencz is ezt mondaná. A vita megkezdődött; heves és szenvedélyes lesz az mindenütt, a napisajtóban és a szépirodalmi lapokban ép úgy, mint a komoly könyvekben, a népgyüléseken, a törvényhozók *) láb. De dono perseverantiae Cap. XVI. *) U. o.
