Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
187 MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. E hittudósok tanításuk bizonyításánál arra fektették a íosulyt, hogy szükséges, miszerint az egyházban és az államban általában a tökéletes egység elve jusson uralomra. Hasonlít ezen egység ahhoz, mely az ember természetében van, a hol a testi és szellemi működést egyetlen erő, egyetlen fő igazgatja; szerintök ily egység nélkül nem létezhetik jólét az egyházban, béke és boldogság az államban. Ezenkivül még néhány betüszerint magyarázott szentirási helyre és néhány történeti tényre támaszkodnak, a melyeket azonban nagyon jól meg lehet magyarázni a közvetett hatalom rendszerében is anélkül, hogy az isteni joghoz kellene folyamodnunk. Gosselin véleménye szerint Sarisbéry János chartres-i püspök volt az első, ki a XII. században e nézetet megpen- ditette : Polycraticus sive de nugis curialium czimü müvében. Ugyanazon iró azt mondja, hogy kezdetben e véleményt alig méltatták figyelemre, a XII.. XIII. és XIV. század folyamán is csak kevés követőre talált, a többi közt ide tartozik can- terbury-i sz. Tamás, a Schwabenspiegel szerzője, Triumphus vagy anconai Ágost, Alvarez Pelagius és sz. elpidiusi Sándor. * *) Bellarmina) és Suarez3) szerint a legtöbb régi kano- nista is e véleményt táplálta volna. A gallikánok szintén azt mondják, hogy Francziaországot kivéve, valamennyi katholi- kus hittudós igy tanított egész Bellarminig. S valóban ennek tanán kezdetben nehány hittudós, sőt maga V. Sixtus pápa is annyira megütközött, hogy majdnem eltiltatott. Ámde a gallikánok állitását sok olasz iró tévesnek tartja. Például Bianchi erősen állítja, hogy a közvetett hatalomról való vélemény mindig általános nézete volt a kath. iskolának, világi tekintélynek forrását. A pápa csalhatatlanságának dogmája voltaképpen ezt tartalmazza.11 A pápai csalhatatlanság politikai jelentőségét lásd alább IX. Pius pápa egyik allocutiójában. *) Lásd Pouvoir du Pape au moyen âge, tom. I, pièces justificat, n. VIII, edit, de Louvain 412 old. és kk. — E szerzők legtöbbjének értekezései Roccaberti „Bibliotheca maxima pontificia“-jában gyüjtvék össze. 2) Controv. de Rom. Pontifice 1. V. cap. I. §. Restat. 3) Defensio fidei cath. adv. anglicanae sect. err. lib. Ill, cap V. n. 4.
