Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
188 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. sőt még a franczia iskolákban is ez divott a XVII. század végéig. ,Tanulmány az egyházi hatalomról* czimü müvében igen terjedelmesen tárgyalja e tételt. x) Könnyű belátni, hogy a Bellarmin előtt élt irók ilyetén osztályozását csak nagy megszorítással lehet elfogadni. Az iskolák akkori versengésének nagy befolyása volt erre. —- Hozzájárul még azon körülmény is, hogy nagyon soknál nem tudjuk bizonyosan, mily álláspontot foglaltak el e kérdésben. E bizonytalanságnak különböző okai vannak. A mint már emlitettük, a legtöbb scholasticus, hogy az egyház és az állam közötti viszonyt lehetőleg érthetővé tegye, e viszony jelölésére különféle képletes kifejezést használt; ilyen megszokott hasonlat volt a két kardról, az emberben egyesült testről és- lélekről. De minthogy az ilyen szólásmódokat hamisan is lehet értelmezni, azért azok az illető iró gondolatának megismerésében könnyen félrevezethetnek. — És valószinüleg az is egyik főoka annak, hogy az emlitett Írókat majd ehhez, majd a másik véleménycsoporthoz sorozzák, hogy nincs valóságos és világos határvonal a Bellarmin-féle közvetett és közvetlen ha- talom rendszere között. És nemsokára alkalmunk lesz arról meggyőződni, hegy a két tan között, legalább a mi a gyakorlati életet illeti, a különbség inkább csak látszólagos, mint valódi. Ma méltán csodálkozhatunk azon, hogy a közvetlen hatalom elmélete, mely a szentirással és a hagyománynyal határozott ellenmondásban áll, miként találhatott oly jeles tudósok között is annyi követőre. De nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy ezen elmélet keletkeztekor a pápa hatalmát a világi dolgok és a királyok fölött a keresztény nemzetek közjoga tényleg elismerte. A szóban forgó hittudósok a nélkül, hogy sokat törődtek volna a hatalom jogczimével, egyszerűen elfogadták a tényleges állapotot és a pápa jogát a közvetlen isteni hatalomra vezették vissza, mint egyedüli és valódi forrásra. !) Lásd különösen I. könyv. 9—21. §§. V. könyv. 11. és 12. §§. és .i VI. könyvet egészen.
