Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Második rész. Az állam
MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. 133 hajhászsza, s ez utóbbinak valamennyi érzéki inger mind segítségére van. A jelen gyönyöreiről lemondani, bogy egykor a jövendőknek élhessünk, a kezeink közt levő javakat láthatatlan kincsek reményében feláldozni, nem súlyos, elviselhetetlen áldozat-e, melyre még a kiváló emberek sem képesek ? Ily küzdelmet vívnak az emberben a múlandóság és az örökkévalóság. Ki nem érzi magában a jóra való tehetetlenséget, különösen ha nagy nehézség árán, s az érdekek kizárásával kell utána törekedni ; e tehetetlenség miatt fakadt sóhajra az apostol, ez adta ajkaira e fájdalmas hangokat : „Nem a jót cselekszem, melyet akarok, hanem a mi rosszat nem akarok, azt mi velem . . . „Én, szerencsétlen ember! ki szabadit meg engem e halálnak testéből?“ x) Maguk a pogányok, a nélkül, hogy okát tudták volna, ismerték e kétféle törvényt, mely oly élénken űzi az embert ellentétes irányban ; egyik költőjük nem átallotta bevallani, hogy benne a gonosz zsarnoki hatalma a jóra való szándékot legyőzte : „Video meliora proboque, deteriora sequor.“ (Látom a jót s javalom, de azért a rosszat utánzóm. ) Tagadhatatlan tény, hogy az akarás és tett közt nagy mélység tátong.2) Ki tudja e mélység két partját összekötni, ki lesz képes bennünket önmagunk s gyöngéink fölé emelni ? Egy magasabb erőre van szükségünk, oly erősítésre szorulunk, mely lelkünket áthatja s akaratunkat meg- aczélozza. Mennyei erőnek kell ránk szállani, mely lényünk legtitkosabb izét is áthassa ; szükséges, hogy maga az Isten öntsön lelkűnkbe egy hatalmas erőt, mely gyöngéink fölött diadalmaskodjék, a nélkül, hogy az akaratszabadságot megsemmisítené : vagyis malasztra van szükségünk. Ha a kereszténység csak valami tan, speculativ gondolatok összfoglalata volna, a mi csupán csak az értelemnek szól, a nélkül, hogy az akaratra valami különös hatást gyakorolna, úgy soh’sem mentette volna meg az emberiséget. Hiszen a régi bölcsek által hirdetett igazságok, vagy jobban i) Kőm. 7. 19. 24. 4 Rom. 7. 18.
