Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Második rész. Az állam
134 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. mondva az igazságok alapelvei sem tudták megakadályozni az ó-világ bukását; az értelmet gyakorolták ugyan, de az élet megváltoztatását nem voltak képesek keresztülvinni. Az élet megváltoztatására szükséges volt Krisztus mulasztja; azért annak megtörténte egyedül neki köszönhető. A malaszt az, a mi az emberben az önzést, büszkeséget, önsze- retetet, gyűlöletet s érzékiséget elhallgattatja. Ez teremté a sok szentet s adott nekik bátorságot, hogy örömmel vetették meg a rangot, a gyönyört, s lábbal tiporták mindazt, a mit az érzéki ember boldogsága netovábbjának tart. A kegyelem birt arra millió és millió embert az egyház minden idejében, hogy jobban szerették a csöndes elvonultságot, az alázatosságot, az önsanyargatást, mint mások a hirt, a méltóságokat és gyönyört. Es a mit mi itt egyesek életéről állitunk, ugyanarról tesz bizonyságot a történelem a társadalom életét illetőleg. A kereszténység átalakitá a közerkölcsöket, a törvényeket, a családot, a társadalmi intézményeket ; kiemelte a világot azon iszonyú romlottságból, melybe a pogányság döntötte. ') E megdönthetetlen igazság mellé sorakozik még egy másik elvitathatatlan tény, a mely az előbbit megerősíti, t. i. hogy azon keresztény népek, hol a szentségek, a kegyelem e forrásainak használata szünőfélben van, az erkölcsi sülyedés örvényébe rohannak. A politikai naturalismus tehát, még a mérsékelt is, oda irányul, hogy a társadalmat megfoszsza a megváltás jótéteményétől, letörölje róla a méltóság, nagyság és nemesség e jellegét, melyet maga az Isten fia nyomott rá, miután a pogányság romlottságából kiszabadította. Azáltal, hogy az államot kivonják az egyház természetfeletti • s éltető befolyása alól, a tények logikája által előbb-utóbb eljutnak azon boldogtalan következményekhez, melyekre a pápa már „Quanta cura“ kezdetű encyclicájában rámutatott: „Az egyház és állam elválasztása által a jog eszméje is elhomályosodik, elenyészik; ha a jog megrendül, akkor a nyers erő lép he■) Lásd fentebb a 11. és 12. 1.
