Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Második rész. Az állam
130 MUNKÁLATOK 47, ÉVFOLYAM. mészetes ész világa mellett okosan vizsgáljuk, ez nagyon hasznos eljárás a magán és nyilvános erkölcs szilárd alapjainak és nagy elveinek kifürkészésére. Ez elvek annyira megegyeznek a józan ész elveivel, hogy okvetetlenttl helyeselnie kell azokat, akár már készen kapja, akár saját természetes világa mellett fedezte fel. Azonban a természet egyszerű megfigyelése által, tisztán tudományos utón soha sem ismerhetnénk meg teljesen és világosan minden nyilvános kötelességet, minden polgári és társadalmi erényt. Mert első tekintetre is világos, hogy a tisztán okoskodó és következtető módszer utján a nagy tömeg értelmi ereje e tekintetben semmire sem mehetne, az ilyen módszer nem a tömeg számára való. Tehetség és idő kivántatik ahhoz, hogy valaki a létező dolgok természetének és tulajdonságainak vizsgálására adhassa magát, hogy levonhassa ez utón ama szükséges következményeket, melyek elénk tüntetik az Isten akaratát, kötelezettségünknek alapját; ámde az emberiség legnagyobb része erre nem ér rá s nincs hozzá elegendő tehetsége. Egyedül a nagy elmék, — a mi pedig ritkán találkozik, — foghatnának az ilyen tanulmányhoz. Tehát hozzájuk kell fordulnunk? Azonban a bölcsészek megegyeznek-e mindig egymás közt? Es fájdalom ! Mit várhatunk e kiváló elméktől, ha magukra hagyatnak s nem vezérli őket kutatásukban fensőbb világosság ? A tapasztalat, mely e kérdés megítélésében egyedül illetékes, oly feleletet ad, mely elnémít minden viszonválaszt. A történelem bizonyítja, hogy a pogány világ legműveltebb s legpolgáriasultabb népei, a pogányság legügyesebb s leg- bölcsebb férfiai sűrű sötétségben botorkáltak; az erkölcsök terén általában, de főleg a közerkölcsiség legfontosabb tételéire nézve a legveszedelmesebb tévelyeket is elfogadták. Elismert tény, hogy a kereszténység előtti bölcselet nem ismerte az embernek Istenhez való viszonyát, sem a jelen életnek rendeltetését s a jövő élettel való összefüggését, sőt még nem is sejtette. De az ily tudatlanság okvetetleniil számos és lényeges tévedést vont maga után az embereknek egymáshoz «való viszonyaira nézve is. Innét erednek az ókor legkitűnőbb lángelméinek tévelygései erkölcsi s társadalmi kérdésekben,
