Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Második rész. Az állam
129 MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. a szükséges társadalmi egység megalapítására s fentartására, s az anyagi érdekekre vonatkozó jogok ép oly szilárd, mint tartós szentesítésére ? Mi azt mondjuk, Hogy e fölött kételkedni sem lehet ; mert nekünk, mint az imént láttuk, nincs jogunkban a vallást önkénytesen eldarabolni, a hitczikkelyek fölött alkudozni. Mikép számíthatunk arra, hogy az emberek elfogadják, végrehajtják és teljesitik a természettörvényt, ha még a kinyilatkoztatott törvényt sem veszik semmibe ? Akkor azt is meg kellene engednünk, hogy a két rend egymástól elválasztható, ámde ez esetben az erkölcsi törvény a kereszténység és az egyház tekintélye nélkül, mely amannak közege, nem lenne eléggé világos, biztos és erős arra, hogy tökéletes nyilvános rendet lehessen rá alapitani. Ez második tételünk. * A második tétel bizonyítása. — Csupán a kereszténység adhatja meg a természettörvénynek azt az erőt, melyre szüksége van, hogy az emberek meghajoljanak előtte. Az ember, ha saját erejére van hagyva, képtelen a társadalmi életben megkivánt kötelességeket kellő módon megismerni és teljesiteni; erre nézve szüksége van magasabb, egészen isteni világosságra és fensőbb, teljesen isteni erőre, vagyis a hit világára és a malaszt erejére szorul, melyek pedig a természetfeletti rend alapjait képezik. 1. Az embernek, hogy kötelességét pontosan megismerhesse, szüksége van a hit fényére. — Azon esetben, ha a társadalom szervezetéből ki volna zárva a kinyilatkoztatás és a tanitó egyházi tekintély, ugyan ki magyarázhatná meg elég biztosan és világosan az erkölcsi törvényeket ? Ki vihetné azt ki, hogy azokat a polgárok elfogadják és hogy polgári és állami törvényekké váljanak? Talán az egyéni emberi ész vagy a világi hatalom? Mi azt mondjuk, hogy sem az egyik, sem a másik. a) Az ész nem képes ezt kivinni. — Tagadhatatlan, hogy van az emberben egy hatalmas értelmi elv, melynek rendeltetése ösztöneit, hajlamait zabolázni, erkölcsi életét rendezni, s őt az erény utján kalauzolni. Ha a lények természetes tulajdonságait, azok egymáshoz való viszonyait a terMoulart, az egyház és az állam. 9
