Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)

Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Második rész. Az állam

MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. 122 bért is megosztja, és megsemmisíti egységes erkölcsi termé­szetét. a) Az ember test és lélek, vallási és polgári lény egy­szersmind; ugyanegy időben két, egymástól különböző állag van benne, melyek közül mindegyiknek saját igényei, kötel­mei vannak ; kettős rendeltetése van, az egyik ideiglenes, a másik örök. Ámde nincs-e az ember e két része, jóllehet kü­lönböznek egymástól, mégis elválaszthatlanúl összekötve ? Nem kell-e a testet a lélekre, a jelen életet a jövőre való tekintettel szabályozni ? Bizonyára az idő csak avégre van adva az embernek, hogy előkészülhessen az örökkévalóságra ; földi és természetes rendeltetése nem más, s nem is lehet más, mint egyszerűen eszköz és mód arra, hogy természet- feletti végczélját elérje. Azért polgári élete minden tettének, közvetlenül vagy közvetve összhangzásban kell lennie a lelki üdvére vonatkozó törvényekkel, vagyis az isteni kinyilatkoz­tatással, a hit törvényeivel, az egyház tekintélyével. Ezen tétel igazságát nem lehet tagadni. Mindebből azt következtet­jük, hogy ugyanez áll a nyilvános hatalomra nézve is. A polgárok segedelmére, nem pedig az Isten által meghatáro­zott üdvrend (oekonomia) megzavarására leven hivatva, ezen törvényeket neki is kell ismerni, azokat tanulmányozni, azok után indulni ; köteles minden tettét, legalább tagadó- lagosan összhangzásba hozni a kereszténység hitczikke- lyeivel, s az egyház törvényeivel, mely amannak közege ; nem parancsolhat olyat, mit az egyházi hatalom tilt, s nem tilthat olyat, mit ez parancsol. Ha ellenkezésbe jöhetne az egyházzal, ügy azt lehetne állítani, hogy a világ nem a vég­telen bölcseségü Isten műve, hanem két ellentétes és ellen­séges elvé. A szabadelvűek, kik ellen küzdünk, a manichäu- sok utódjainak tekinthetők, mert valóságos dualismust állíta­nak fel a teremtésben. b) Sőt mi több ! Jóllehet a társadalmi hatalomnak köz­vetlen s tulajdonképpeni rendeltetése az emberiség ideiglenes boldogitása, mégis kötelessége, ha tehetségében áll, alattva­lóinak végczéljuk elérésére segédkezet nyújtani és abban tevőlegesen (positive) is közreműködni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom