Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Második rész. Az állam
123 MOULAET, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. Az ember végczélja ugyanaz marad, ha társadalomba lép is ; azon a társadalom semmit sem változtathat, mivel a társadalom az egyes emberekből alakul, azért az összetétel is ugyanolyan természetű, mint alkotó elemei: „Non aliunde beata civitas, — mondja szt. Ágoston, — aliunde homo ; cum nihil civitas sit, quam concors hominum multitudo.“ J) (Nem származik másunnan az állam boldogsága, mint az embereké, mivel az állam nem egyéb, mint az emberek egyetértő sokasága.) A miből következik, hogy mindazon társadalmaknak, melyekből az emberiség áll, okvetetlen az a végső: és legfőbb czéljuk, hogy tagjaikat az örök boldogságra vezéreljék ; sőt, ha egészen élére akarjuk állitani a kérdést, azok csak közvetlen vagy közvetett eszközök gyanánt szerepelhetnek ezen boldogság elérésében és megvalósitásában. De mindennek be kell e földön hivatását töltenie, következéskép a világi hatalomnak, ha hivatását hiven akarja betölteni, törekednie kell a kormányzására bízott népet az üdvösségre vivő úton vezetni, ámde a nélkül, hogy saját jogkörén túl menne. Ezen fönséges czélra való törekvésében többféle nehézségre bukkan az ember. Legelőbb a benső akadályokat kell legyőzni ; hogy e téren sikerrel működhessék, buzdításra van szüksége, mert nincs az ember természetében a vallási és erkölcsi törvényeknek való önkéntes engedelmesség. Miről meggyőződést szerzünk, ha kérdőre vonjuk önmagunkat, szivünket, szenvedélyeinket, gyengéinket. — Továbbá az égbe vezető úton számos külső akadály is van, melyeken az ember magára hagyatva nem tud győzedelmeskedni; segítségre szorul. De ki nyújtson neki segélyt, ha nem a hatalom, az a hatalom, mely egyedül miatta s boldogitására létezik ? Minő érdekekről gondoskodik a hatalom, ha módjában állván, nem törődik azzal, a mi alattvalóira nézve igazán a legnagyobb érdekű és mi a valódi s egyedüli legfőbb javuk? A tisztán emberi társaságban is nemde a tagok végczélja határozza meg a társaság valódi javának fogalmát ? „Non aliunde beata civitas, aliunde beatus homo.“ (Nem származik másunnan az állam boldogsága, mint az embereké.) i) Epis. CLV.
