Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Második rész. Az állam
121 MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. kölcsczikkelyek meghatározása ; azokat nem bírálhatja, nem mondhat felettök ítéletet ; ezt kizárólag az egyházi tekintélyre kell biznia ; neki kötelessége az egyház ha hározatait elfogadni, azokat támogatni, elősegiteni és megvédeni. Ily módon a két hatalom közti különbség és azok sajátos tulajdonságai teljesen sértetlenül maradnak. 1. A naturalismus megsemmisíti a gondviselés alkotta világrendet. — Azon válaszfal, melyet az államtan társadalmi téren a természetes és természetfölötti rend közt akar vonni, éppen nem valósitható meg. E két dolog lényegesen különbözik egymástól ; de az Isten mégis oly szorosan összekapcsolta e két rendet, hogy a keresztény embernek nincs megengedve többé azokat egymástól szétválasztani, sőt ezt meg sem teheti. Egyetlenegy körülmény figyelembevétele elég arra, hogy ez igazság teljesen nyilvánvaló legyen. A szabadelvü- ség ezen válaszfal által kivonja az emberiséget az isteni gondviselés alkotta rend alól. Midőn Isten a világot teremté, nem alkotott két, bizonyos tekintetben párhuzamos és különálló rendet, melyek közül az egyik természetes, a másik természetfölötti , hanem egyetlenegy rendet, mely két ágra oszlik : e rend a malaszt által fölemelt természetes rend vagy a természetet megszentelő malaszt rendje. Mindkét rend különböző ; alkotójuk nem elegyité azokat össze, de szorosan egymáshoz fűzte. Mily joggal vonjuk hát ki a polgári társadalmat, vagyis a társaihoz kölcsönös kötelékkel fűzött embert a természetfeletti rend alól? Vájjon megváltoztatja a társadalmi élet az ember lényegét? Mi más ez, mint megsemmisítése azon tervnek, melyet a Teremtő, ki minden létező dolognak, úgy az egyéni, mint a társadalmi embernek, minden nemzetnek, szóval az egész emberiségnek föltétien ura, végtelen bölcseségével kiszabott ? 2. A naturalismus megsemmisíti az ember erkölcsi természetét. — A politikai naturalismus, a mennyiben a társadalomnak csak jelenlegi állapotára ügyel, és nem veszi figyelembe jövő rendeltetésünket, magát az em-