Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Második rész. Az állam
75 MOULAKT, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. attól ered, ki ezt a természetet alkotta; következéskép ezen tatalom a természettörvény követelménye, mert az emberek beleegyezésétől nem függ ; akár akarják, akár nem, kormányt kell szervezniük, ha csak azt nem akarják, hogy az emberiség tönkre menjen ; ez azonban ellenkezik a természeti ösztönnel. Ekként a természeti törvény isteni törvény; ezért alapul a kormányzat isteni jogon, ügy látszik, ez lebegett az apostol szeme; előtt, midőn azt irta a rómaiaknak : „a ki ellene áll a hatalmasságnak, Isten rendeletének áll ellene.“ 1) III. Végkövetkeztetések. —: l.A mondottakból azon következtetést vonjuk, hogy téves azon irók véleménye, kik a hatalom eredetét a bűnbeesésből akarják származtatni ; e tan arra czéloz, hogy a kormányzás megalapitását úgy tüntesse föl, mint valami közös csapást, mely hasonló azon bajokhoz, melyek az emberiséget az első emberek vétke miatt sújtják. •— Ha az ember nem vétkezett volna, ha az eredendő bűn nem ütött volna tanyát a világban, úgy a hatalom nem lett volna olyan mint ma, nem szorult volna azon eszközökre, melyekre ma okvetetlenül szüksége van, hogy a rendet fen- tarthassa a társadalomban, hol a fékvesztett szenvedélyek oly nagy és oly szomoritó szerepet játszanak. — De még ha romlatlan s jó maradt volna is az emberiség, azon esetben is szükséges volna a hatalom az egység megalapítására s fentartására, a mi minden nyilvános társadalomban okvetetlenül megkivántatik. — Még azon föltétel mellett is, hogy ősszüleink megmaradnak az eredeti tisztaság és ártatlanság állapotában, utódaiknál a személyes bűn, az isteni törvény elleni lázadás lehetősége mégis megmaradt volna, éppen ezen ok miatt lett volna szükségessé a hatalom, hogy t. i. a rend fentartására ügyeljen. 2. De azok véleményét sem helyeselhetjük, kik a világi hatalmat az atyai tekintélyből származtatják, mintha a világi hatalom a családi hatalomnak kiterjesztése és átalakulása volna. Bármily szép is első pillanatra e tétel, mégis két dol) Bellarmin i. li
