Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Második rész. Az állam
70 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. szöbölendők, azt állították, bogy közvetlenül, vagy személyesen maga az Isten ruházta a fejedelemre a főhatalmat valami természetfeleti közlekedés utján. — Szerintük nem csak a tekintély száll közvetlenül Istentől a nemzet által választott személyre (a mi mint látni fogjuk megengedhető), hanem a választás is Isten műve, ő sugallja a választóknak, hogy szavazatukat erre vagy arra a személyre adják ; ekként a népeknek különös segélyt ad főnökeik választásánál, a mi úgy szólván kizárja azt a lehetőséget, hogy bármikor is csalódhassanak.1) Azon czélból, hogy mindkét hatalmat teljesen egyenlővé tegyék, a gallikán iskola legtöbb Írója a tizenhetedik század óta úgy nyilatkozott, hogy a világi hatalom éppen oly mértékben természetfeletti jellegű, mint a vallási hatalom.2) — E tan tehát azt czélozza, hogy megszüntesse e két hatalom között létező különbséget és azon eltéréseket, melyeknek létét alkalomadtán világosan be fogjuk bizonyítani. A katholikus tan kifejtése. Ezen különféle tévelyekkel szembe fogjuk most állítani az igazi kath. tant s nem csak azt fogjuk bebizonyítani, hogy a kath. tan megegyezik a valódi bölcselet lehozásaival, hanem azt is, hogy egyedül ez tud a társadalmi alapelvek, a főhatalom viselői s az alattvalók kölcsönös joga s kötelessége felől számot adni. Tétel. — A keresztény vallás hitczikkelyei közé tartozik, hogy a világi hatalom Istentől származik, mint minden jog, igazságosság és törvényesség forrásától. I. Bizonyítékok. — 1. A szentirás. — Ezen igazság világosan ki van fejezve a szentirásban : ott olvassuk : „nincs hatalmasság, hanem csak Istentől“, „általa országúinak a *) *) Lásd: De Marea „De concordia sacerdotii et imperii.“ lib. IL Cap. 2. 2) Lásd: Etienne Balure, Not. ad Epist. 81. Lupi Ferrar; Ren. Chopin, De sacra politia lib. I. tit. VII §. 9.
