Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
56 MUNKÁLATOK 46. ÉV F. mert a mint a németek a germán jellemvonásokat megőrizték, ép úgy mi fejlődésünkbe a keresztény elvet is felvettük. Mintha bizony a kereszténység a népek és törzsek jellemvonásaihoz hasonlóan természeti tünemény volna! S hozzá hasonlóan egy másik szinte nem pirul azt állitani, hogy minket a keresztény név viselésére az jogosított, hogy egy oly gondolkodás módot sajátítottunk el, a mely elég erős arra, hogy minden positiv vallás fölé emelkedjék.» A kereszténység annyira egybeolvadt a műveltség általános haladásával, hogy azt semmiféle vegyész sem tudná kiválasztani. Hogy mily érdeme van ebben Jézusnak és első követőinek, az manapság már hiábavaló kérdés. Tökéletesen elégséges az, hogy senki sem képes többé meghatározni! ime eddig terjed a keresztény vallás befolyása és itt már egy más elv uralma kezdődik. »1 Tulajdonképen, igy vélekedik L’ AngeHuet,1 2 nem is szükség többet tudnunk Jézus személyéről. « A modern hittudomány érzi, hogy valamely vallás jogosultságát nem lehet függővé tennünk attól, valljon mennyit nem tudunk valamely személyről, mely századok előtt élt. A történelmi kutatás tere a vallásos épülés terétől egészen kiilömbözik. S ez az oka, hogy a modern hittudomány meglehetős közönyösen vette azon felfedezést, hogy Jézusról kevés történelmi valóságot tudunk. S tehette ezt annál kényelmesebben, mert Jézusnak emberileg felfogható képe a kereszténységgel egykorú tévedés ... A praktikus kereszténység, a mely a dogmatikus mellett mindenkor fennállott, és mely a hit alanyiassága, Jézus követése és a vele való hasonlatosság után törekszik, a régi időben is egy, majdnem-mel kényszerült magán segíteni ott, a hol Jézust illetőleg vitás tudósítások forogtak szóban.» S azután kiakarja mutatni, hogy valamely elbeszélés épületes volta teljesen független annak történelmi valódiságától s e czélból a Józsefről és Hamletról szóló költeményeket hozza fel ! «Ama fogékonyság, a melylyel azon ősrégi műremekeket, a melyekbe az emberiség vallását helyezte, elfogadják, 1 Lang. W. Dr. Strausz, eine Charakteristik. 1873. 2 De Gids, 1873. április. 84. s kv. 11.
