Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
A KERESZTÉNYSÉGTŐL YALÓ ELPART. A LIB. PROTEST.-BAN. 57 kárpótlást nyújt a modern embernek a többé-kevésbbé exclusiv egyházért. » Bebizonyították, hogy mindazok, a kiknek szavait eddig idéztük, sem a katholikus egyház és a vallásos Protestantismus, sem pedig a régi rationalismus szempontjából nem mondhatók többé keresztényeknek, s még kevésbbé tarthatnak igényt ezen elnevezésre, azon állításaik által, hogy a világot 18 századon át egy meghamisított kereszténységgel ámították, s hogy ők födözték fel a valódi, eredeti kereszténységet. Ugyanazon, de sőt nagyobb joggal mondhatnák magukat ezek a mózesi vallás követőine k. Mert hiszen épen a tízparancsolat az, mely az egész európai művelődésnek és polgárosodásnak alapját képezi és a mely azt mindig növelni fogja, miután a tiszta Isten-eszme és a nemes emberszeretet talaján nőtt, mely által a mosaismus behat korunkra, annak erkölcsi becsét meghatározza, és az idők, népek és vélemények mindennemű változataiban a legkülömbözőbb műveltség fokokban is, alapvető szerepet játszik. Igen, épen a tízparancsolat ama két alapparancsát, az Isten szeretetét és a felebaráti szeretetet, a melyek körül, mint központ körül sorakoznak a többi parancsok, épen ezeket újította meg Jézus a legvilágosabban.1 S ezek képezik a modern hittudományok Caput mortuum át, — miben különböznek tehát ezek a zsidóságtól, miután mindazt, a mi által Krisztus messze túlszárnyalt minden törvényhozót s a múlt és jövő emberei fölé helyezkedett, elvették tőle? S ha ezen modern hittudósok, a kik a kereszténység és a zsidóság között levő határvonalat majdnem teljesen felismer hetienné tették, Jézus egyes «tan- és elvmondataira» hivatkoznak, — valljon a zsidóság nem teheti-e ugyanazt Hillel rabbival, Akibával, Ben Somával, a kiket büszkén vall magáéinak, s a kik közül különösen az elsőt, mint tökéletesen történelmi személyt, s mint a zsidóság reformátorát napjainkban is tisztelik és a kinek emléke bölcs mondásaiban ma is él? Valóban tekintsünk csak el a nemzetiségi tulajdonoktól és a származás által birt jellemvonások1 Luk. 10, 25—28. chark. 12, 30—32. V. ö. Deuteronom. 6, 4—5. Levit. 19. 18.