Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
MUNKÁLATOK 46. ÉVF. 26 ' s tehetséggel védték a megtámadott álláspontokat, az elvesztetteket pedig visszaszerezni iparkodtak, miáltal a katholikus bib- liabuvárlatnak lényeges szolgálatot tettek. Azonban sokkal szerencsésebbek voltak elleneik vakmerő és alaptalan állításaiknak visszautasításában, mint saját tételeik megalapításában. Mert nem tekintve azt, bogy nézeteik végső elemzésükben nagyon szétágaznak, sok művészi feltevést és engedményeket találunk náluk, melyeket úgy észelvi mint mythikus elleneikkel szemben tettek, s a sz. iratok számára, tartalmára és méltóságára vonatkozó isteni alapon nyugvó bizonyosság hiánya mindenki, még a leghivőbbek előtt is érezhető. A sz. irás, a «Protestantismus e sajátságos vára,» a mint a reformatio kezdetén nevezték, maguk a hivő theologusok előtt is —külömböző kezek által, külömböző szellemben rakott — építmény gyanánt tiinik föl, melybe «ezüstön, aranyon és drágakövön kiviil még széna, szalma és tarló is esett1», mi bevehetetlen erősség helyett csak romokat mutat, «Igen is az egész szent Írást,»1 2 3 mondják magok a hivök is, «szemügyre vehetjük;» azonban mi tartozik az egészhez, mi az emberileg hozzáadott? »A kinyilatkoztatás az emberi kritika fölött áll, de nem áll fölötte, ennek emberi részről való előadása;» ámde az előadás ezen emberi oldala — a szó — nélkül nem is bírnánk kinyilatkoztatással. «A kritika a szent írásban, csak is annak emberi oldalát veheti bonczkés alá.» Azonban mégis mi benne az emberi, mi az isteni, mi azon próbakő, mely által egyiket a másiktól megkiilömböztethetem ? Ki külömbözteti meg a kritika által lenyesett száraz galyakat, az életerős ágaktól, a szénát és tarlót az aranytól és drágakövektől ? Az ily orthodoxok, kánonj okát, kik mint nekünk mondják, a szentírást csak gépiesen és nem szerves egészben fogják fel, «a könyvkötő útján szerezték»8 azonban itt a professzor még sem tartatik többé könyvkötőnek. Es ha Lang Henrik4 * az orthodoxokkal szemben ezt mondja: «Ime itt van egy 1 Luthers Vorr. zu Link ens Ánnot. über Moses. 2 Luthardt, Compendium d. Dogmatik. 233 1. Teichmann im „Beweis des Glaubens“ VIII. 75. 1. 3 Igy Grau im „Beweis des Glaubens“ VII. 411. 1. * Das Leben Jesu u. die Kirche der Zukunft. 1892. (Deutsche Zeitfragen.)
