Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
A HIVŐ PROTESTANTISMUS REACTIÚJA. 27 erősség, mely mint természetfeletti kezek müve csodálatos és szellemi utón került e földi világra és ezelőtt csak a bámuló hit előtt volt kitárva, lépésről-lépésre megliódolt és felnyilott az értelem előtt; miután Krisztus kereszténységét a tudomány visszaszerezte úgy, a mint korunk követeli, azaz a kereszténységet csodák nélkül» — úgy a tudomány tudomány ellen, a kutatás kutatás ellen, «Luther valódi protestáns szelleme»1 a «profétailag látó Luther1 2 ellen van, és kinek jutott Ariadne fonala, hogy e labyrinthból kivezessen? Nekünk, — mondják az óhitűek a lutheránusok között ; mert mi a bennünk rejlő sz. Lélek tanúbizonysága3 folytán biztos birtokában vagyunk Isten igéjének : «hogy pedig a szellem, melyet magunkban észlelünk, nem gonosz, hanem jó szellem, bizonyítják isteni és üdvös hatásai.»4 5 S mint a testi érzetek, édes- és keserűről, fekete- és fehérről stb., nem szorúlnak jelenlétük bizonyítására, mert közvetlenül tapasztaljuk,6 oly közvetlenül szól lelkűnkhöz a sz. Lélek a szent írásból és így önmagáról tesz tanúságot. »6 Ha ö belül tanít minket, nincs szükségünk többé más tanúbizonyságokra, sem mások Ítéletének nem hiszünk, sem saját okoskodásaink által nem karoljuk fel ezen vagy azon meggyőződést. Minden emberi ítélet fölé emelkedve, épen mintha magát az Isten erejét szemlélnek, elismerjük, hogy a sz. írás az ö szájából eredt, és ezáltal, midőn Isten erejét érezzük, emberfölötti hatalom ragad bennünket a hitre. A tudományos bizonyíték aztán emberi tanúbizonyságokon alapulva, mint másodlagos bizonyítékok, gyöngeségiinknek támogatására szolgálhatnak.7 Újabb időben a sz. Lélek e tanúbizonyságát így fejezték ki: «A ki a kereszténységnek igazságos, tudományos bírálója akar lenni, annak Krisztust, a kereszténység összletét, « már ismernie» (I. kor. 22.) kell, Krisztus valódi ismeretével kell bírnia, 1 Hilgenfeld i. k. VI. 1. 2 „Beweis des Glaubens“, i. h. 3 Quenstedt. I. 94. 97, Hollaz, Examen theol. de Script. 83. 4 Hollaz i. h. 5 Calv. Instit. I. 7, 2. “ U. a. 1. c. 4. ’ ü. a. I. 8. 13.
