Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
A MODERN BIBLIA-KRITIKA, STRAUSZ D. F. 17 lójában nem is volt oly nagy dolog ezen hamis, mesterkélt eljárást, mely nem elégité ki sem az igaz hivőket, sem a határozott hitetleneket, tarthatlanságában és tudománytalanságában mutatni be és szégyenköre állítani. De mit tegyen most? A supra naturalismushoz térjen vissza? Igen, de ez esetben az előadott tényekben és eseményekben természetfölötti mozzanatokat, csodákat kellene föltételeznie; acsoda pedig lehetetlenség. A supranaturalismus elfogadása esetében a természet összefüggését kellene »átlyuggatni.« Az immanentia elve, az istenségnek csupán csak a világban létező, törvényes és önmagával egyenlő kormányzatát engedi meg : annak a világban való különleges, kivételeket tevő s önmagának ellenmondó működése az ábrándok honába tartozik, ez gyermekes és rég túlhaladott álláspont. Ezért tehát nem csatlakozhatik a supranaturalismushoz; a ratio- nalismustól pedig nemcsak józan esze, kritikus öntudata, de sőt aesthetikus érzéke is elriasztja. E szerint Strausz mind a két irányt elitélte, miután azoknak alapföltételeit és az evangéliumi események történelmi valóságát kritikus úton szétbonczolta; a mi még azután fölmaradt az egy hitregei phantasmagoria fátyolképéül szolgálandott, amelylyel végezetre Jézus életének és a kereszténység kezdetének előbb-utóbb összeolvadni kellett. Az evangéliumok nem azok, a miknek 17 század óta tartják. Nem mondhatók sem természetfeletti sem természeti történelemnek csupán hitregék és költemények gyűjteménye az és »czél nélkül költött mesék,« előadása. Strausz ezzel semmi újat sem mondott és negatív érdeme csak abban áll, hogy a hitrege-elméletét, melyet elődei1 már fölállítottak, de tökéletlenül alkalmaztak, következetesen keresztül vitte. » A hitrege díszkapuján hatoltak be«, úgymond Strausz,® »az evangéliumi történetbe és ugyanazon vonultak ki, a közbeeső részeken azonban megelégedtek a természetes magyarázat görbe és szűk ösvényével.« így lépett a »föltétel nélküli« kritika a mythikus szent- irás-magyarázat szolgálatába. Ezen föltétel nélküliség azonban csak költött volt, mert azon axióma : úgy a külső mint a belső 1 2 1 Kuinoel, Ammon, Gabler. 2 Leben Jesu, I, 48. 1. MUNKÁLATOK 2
