Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
Énekköltészet a második időszakban
KATH. VALLÁSOS KÖLTÉSZETÜNK A JELEN SZAZADBAN. 409 képezi. A búcsúztatók általános liasználtatásához képest a termelésnek is nagyon szaporának kellett lenni, s a kántorok, kiknek e szokás egyik jövedelem tol ásukat is képezte, a felmerült szükségletekhez képest leginkább maguk csinálták a búcsúztatót. Gyakran azonban minden alaposabb képzettség kijjával lévén, szerzeményeik nem voltak egyebek folytonos ismételgetéseknél s boszantó Ízléstelenségek halmazánál. A tapasztalt visszaélések ellen nálunk legelőször 1859- ben a Zsasskovszk y-testvérek szólaltak fel a Fune- brálehoz csatolt jegyzetekben következő szempontokból kifogásolván a búcsúztatókat: 1) verseik élvezhetetlen rosszak, 2) az egyliázilag előirt zsoltárok megkurtítását vonják magok után, 3) hosszadalmasságoknál fogva a fájdalmat nem enyhítik. sőt inkább növelik, 4) több nevetséges szokást táplálnak s gyakran alakoskodásra, képmutatásra adnak alkalmat. A Zsasskovszky-testvérek indítványa tehát egyenesen a búcsúztatók eltörlésére irányult; e végből adták ki (bár akkor még csak függelék gyanánt) funebráléjokat is. — Garay Alajos igyekezett ugyan a hiányokat pótolni, azonban jeles. „Temetési gyászénekei“ sokkal magasabb felfogásuak voltak, hogysem népszerűségre tudtak volna vergődni. — A Zsass- kovszkyak indítványa nélkülözni az életrevalóságot, mert a búcsúztatók megszüntetése egyhamar nem fog sikerülni. E korszakban még csak nemesbitésökről lehet szó. Ily értelemben fejtegette ez ügyet 1866-ban alapos és beható czik- kében 1 Kuthen (Barina Vendel), ki, hogy a búcsúztatók nemesbiilését előmozdítja, hat hasábon át útmutatást adott a kántoroknak a búcsúztatók készítésére nézve, kemény szavakkal róva meg az e téren elharapódzott visszaéléseket. Czikke a kántorok által a legnagyobb érdekeltséggel fogadtatott s több felszólalást vont maga után. Szilvásy Sán- akkor tápéi, jelenleg mezőtúri kántor csatlakozott Kuthen véleményéhez a búcsúztatók silánysága ellen tett kifogásokat illetőleg, a baj gyökeres orvoslását azonban csak az egyházi költők közreműködésétől várja. „Míg azon idő eljön — ' Pécsi „Kalauz,“ 1866. 29. sz.
