Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
12 MUNKÁLATOK 46. ÉVF. mélyével tűnt fel a történelemben szemléletileg, hacsak megközelítőleg is, tiszta eszményiségére vezetjük vissza) csak akkor lesz a Protestantismus positiv feladata megoldva. Természetesen ezt Luther nem akarta, sőt nem is sejtette. Azonban műve születésétől fogva magában horda a szétbomlás ezen csiráját, s ö maga, az ellenmondások ezen nagymestere, a ki merész volt az ellentételekben, bizonytalan és gyámoltalan saját tételeiben, heves a polémiában, ingadozó a dogmatikában, a ki majd a semmi határt sem ismerő szabadságot, majd pedig a legmerevebb tanitó-tekintélyt védte, ő maga saját személyében tükrözi vissza a Protestantismus ezen megöl d h a 11 a n meghasonlását, a mely szükségképen romlását idézte elő. Igen, éppen a szentirást illetőleg tűnnek fel benne ezen közvetlen ellenmondások. Senki sem hangoztatja annyira mint ő, hogy a szentirás az Isten szava, de egyszersmind senki sem veti azt annyira alá alanyi becslésének a szerint, a mint az egyes könyvek »Krisztust emlegetik a vagy nem.« Ami nem szól Krisztusról az nem apostoli, még ha Sz. Péter vagy Pál tanította is. És viszont a mi Krisztust hirdeti, az még azon esetben is apostoli volna, ha azt Judás, Annás, Pilátus vagy Heródes mondaná is.1 Azért »egyedüli, gyöngéd, helyes és fő evangélium« János evangéliuma, és azért áll ez a többi három evangélium, valamint Péter és Pál levelei »különösen a rómaiakhoz, galatákhoz, ephesusiakhoz irt levelek és Péter első levele fölött.« »Sz. Jakab levele ezekkel szemben azért szalmalevél, mert egy csepp evangéliumi természete sincs?«2 Szerinte a három első evangélium az »Apostolok cselekedeteivel«, csak külsőleg állanak a hitigazságok kánonjának élén, amely áll János evangéliuma és I. leveléből, Pál leveleiből a héberekhez Írtnak kivételével, és Péter I. leveléből, amelyekhez mellesleg János 2 és 3 levelei csatolhatok. Ezen iratokban találta föl Luther, noha nem egyenlő mértékben, a hit igazságosság valódi kereszténységét. Sz. Jakab levelét azért nem tartotta apostoli iratnak, mert »homlokegyenest ellenkezik 1 Voit, zu der Epistel St. Jakob. 2 Vorr. zum Neuen Testament. 1524. V. ö. Frank. G. De Lutherr nationalismi praecursore. 1857. p. 28. sq.
