Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

AZ ALAKI ELV A PROTESTANTISMUSBAN.

13

Sz. Pállal és a szentirás azon részével, a mely az igazság müve.« »Ezen hiány igazolja, hogy nem irta apostol.« És azért ezen levél nem tartozik a »valódi főkönyvek« sorába. Luther tehát Sz. Jakab levelét pusztán dogmatikus alapon veté el, azért, mert az ama tannal: a hit egyedül üdvözít, ellenkezik, nem pedig történelmi alapon, mintha az talán a régi egyházban az antilegomenák közé tartozott volna. A titkos jelenések könyve elvetésének belső oka ismeretes. »A vitás iratok ihlett- sége fölött Ítélni, eddig csak az összegyliáz volt hivatva, a német reformator, bízva keresztény öntudata erősségében, önmagának tartá fel e jogot.«1 Ezen könyvet azért nem tartotta sem prófétainak, sem apostolinak, mert nem bírta megérezni, ha valljon »a Sz. Lélek ihletése után készült-e.« Nyíltan bevallja: Az én lelkem nem találja fel magát ezen könyvben, és ez nekem elég arra, hogy ne sokra becsüljem azt. Krisztusról nem tanít semmit, nem ismer semmit, a mi pedig mindenekfölött kötelessége az apostolnak, a mint ő maga mondja (Act. I.), ti lesztek az én tanúbizonyságom, és azért azon könyveket tartom csak meg, a melyeket nekem Krisztus világosan és tisztán adott által3 1 2

1 V. ö. Hilgenfeld, Histor. — Erit. Einleitung in das N. Test. 1875. 176. 1.

2 WW. XIV. Előszó 13. 1. 151. skl.