Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

Az egyh. költészet időszaka

362

MUNKÁLATOK 46. ÉV K.

„Nincs liât sehol boldogság a földön,

Öt világrész bármelyike födjön,

Minden forró sóhajjal tele;

S milliók bús köuye egybe folyva,

A tengervíz sós mikép ne volna ?...

Oh tekints le népek Istene!“

(V i 1 á g f á j d a 1 o m.)

Azon álláspontról, melyet vallásos emelkedettségénél fogva elfoglal, ő az emberiségre nehezülő csapásokban és szenvedésekben Isten büntető kezét ismeri föl, az igazságos Istenét, ki századunk hitetlenségének s erkölcsi siilyedésének megtorlása végett haragja erejét érezteti velünk; azért a vallás-erkölcsi kórságban sínlődő beteg századot a bűn megutálására s Isten imádására szólítja fel:

„Akarsz gyógyulni beteg század?

Istent lélekben hidd, imádjad,

Ez ád erőt neked csupán.“

(Az uj Korán).

\

E biztos hatású gyógyszert ajánlja a beteg társadalom számára mint a felépülés legsikeresebb eszközlőjét, mert tudja, hogy csak Isten szeretete, mely hitben és erényes életben nyilvánul, teheti boldoggá úgy a társadalmat mint az egyéni embert (Ki a boldog?). Azért ő is e kettőre törekszik: Istenben való hitre, mely nála különben is a meggyőződés erejével bir s erényes életre; a túl világi boldogság reményében szívesen tűri azon szenvedéseket és küzdelmeket, melyeket az erény bajnokának e földön ki kell állania (Az erény bajnoka). Sziklaszilárd hitre s erényes élet gyakorlására buzdítja az itjn levitákat is, kiket saját szárnyaikra bocsát (Az új áldozárokhoz).

Ily mélabús dallamokat hangoztat a «székely czimbalmo s» a magyar természetnek megfelelöleg. Csak akkor derül ki némileg borongós kedélyhangulata, midőn a szelíd visszaemlékezés lelkét visszacsalogatja a boldog gyermekkor vidám idejébe (Karácson ünnep én, Falusi karácson), vagy midőn bérezés honának tündéri szépségein elmerengve nemes ön