Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

Az egyh. költészet időszaka

KATII. VALLÁSOS KÖLTÉSZETÜNK A JELEN SZAZADBAN. 363

érzettel kiáltja : «Az én liazám legszebb a világon!» (Szent Anna tavánál). Majd az öröm riadó hangjába csap át éneke, midőn Üdvözitönk feltámadásában az igazság győzelmét s lelkünk halhatatlanságát hirdeti (Husvétkor), vagy midőn szeplőtelenül fogantatott Boldogasszony ünnepén a mi édes Anyánk mennyei tisztaságát s fenséges szépségét magasztos hangokon s a fiúi szeretet örömével dicsőiti (De ez ember 8-ikán).

Hymnnsaiban lelke szárnyakat ölt s az ódái lengűlet erejével mintegy közelebb repül azon dicsőült szentek égi lakásához, kiknek erényén lelkesül s kiknek közbenjárásáért esedezik (Szent Imre ünnepén, Szent Mihály ünnepén, Sza- lézi szent Ferencz napj án).

Ezek képezik azon alaphangokat, melyek a mellékzöngék harmóniájából leginkább kiválnak. Édes-bús benyomást gyakorolnak ezek a fogékony kedélyre rokon rezgésbe hozva szivünk húrjait. S a hatás nem enyészik el egyhamar, hanem sokáig megmarad, mert a költő erős kézzel veri a zengő húrokat. E tulajdonsága érvényesül költeményeinek kidolgozásában is. Innét van az, hogy költészetében több a zord erély mint a kellem és báj. S ennél fogva olykor-olykor nyelvezete is meglehetősen darabos. Verseinek menete az eszmei tartalmasság folytán néha vontatottan halad. Másként van ez kedves népdalaiban, melyekben érzelmei jobban előtérbe lépnek s megfelelöleg dallamosabbak is mint egyéb költeményei. Szintúgy helyes felfogású balladáit is a takarékos, tömör szerkezeten kivid a könnyedség élénk menete jellemzi. Ezekben, népdalaiban és balladáiban, nyelvezete, mely különben is mindig nemesen egyszerű, sohasem mesterkélt, a népiesség üde zamata által növeli a költemény által eszközölt jó hatást.

Csiszér János nagyon jól tette, hogy czimbalmából valódi székely erővel oly szépen hangzó, maradandó hatású s a szívek húrjait rezgésbe hozó dalokat csalt ki, melyek erőteljes liang- jaiak által a világ kábító zajából ég felé irányozzák figyelmünket. Századunk a hitetlenség halálszerű álmát aluszsza s az ál- szabadelvűség mint vérszopó vámpír legyezgeti sötét szárnyaival, hogy még mélyebb szendert varázsoljon a szunnyadó társadalomra. Szükség van tehát erőteljes hangokra, hogy a tetszhalott