Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

Az egyh. költészet időszaka

KATIT. VALLÁSOS KÖLTÉSZETÜNK A JELEN SZAZADBAN. 361

Föllelkesítve a föld népeit,

Föllelkesítve a nagy Istenért!

Föllelkesítve népedet hazám,

Ki elhagyatva állsz oly egymagán.“

Mi fényes jövőt jósolunk neki a költői pályán s édes várakozással függesztjük szemünket az ifjú dalnokra, ki hivatva van dicső Mindszentynk nyomába lépni.

Csiszár János (1841—).

Az egyházi költészet barátainak szivét kétségkívül örömmel töltötte el azon körülmény, hogy nem régiben «kis Magyar- országban» is megszólalt a szent lant lélekemelő hangja s beleolvadva az anyaországi egyházi költők magasztos énekébe, egyesült erővel törnek a szívből fakadt zengzetek az ég felé. 1881-ben véczkei Csiszér János gyakorolt szivünkre nemesitő hatást «Székely czimbalomhangjai»-nak megzendi- tésével.

1841-ben született Véczkén. A theologiai tanfolyam bevégzése után 1864- ben áldozárrá szenteltetvén, több éven át a gyulafehérvári és csiksomlyói gimnáziumokban tanárkodott. Majd a lelkipásztori téren érvényesítő fáradozásait Véczkén és Csik-Szentimrén. Két, évig az erdélyi papnövendékek lelkiigazgatója is volt. Jelenleg ismét szülőhelyén, Véczkén lelkészkedik.

Csiszér inkább a gondolatok mint az érzelmek embere. Költeményeit nem annyira az érzelmek heve mint inkább bölcseim i irány lengi keresztül. Hajlama a szemlélődésre vonzza. Lelke az eszmélődés légkörében szeret időzni s ennélfogva költészete nem a szívet gyújtja lángra, hanem inkább az észhez szól. Nem ragad el, az igaz, hanem azért felemelő hatást gyakorol.

Eszmei magaslatra emelkedve végig tekint a föld kerekségén s mindenütt csak bvit és szenvedést lát, panaszos sóhajokat s kétségbeesett kitöréseket hall. A földi nyomorúságok enyhítését egyedül a jóságos Istentől várja, hozzá intézi csengő fohászát ;