Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
AZ ALAKI ELY A PBOTESTANTISMUSBAN. 7 kintélyét az egyház bizonysága nélkül elegenclőképen megalapítani, lehetetlen azt bebizonyítani, hogy a szentírás akar lenni egyedüli és kizárólagos szabályzója a vallásnak,s még kevésbbé azt, hogy csakugyan az is. De még azon föltétel mellett is, hogy mindez bebizonyítható volna, távolról sincs igazolva, hogy az minden tanító hivatal közreműködése nélkül hitszabály lehetne, miután a protestánsok által vitatott megérthetöséget, »perspicuitas!.«, eltekintve a régészeti és nyelvészeti nehézségektől, a szentirás tana1 és a Protestantismus három százados történelme czáfoljameg,saz alanyi szentírás magyarázatot már a szent atyák is az eretnekségek forrásának tartották.1 2 3 4 »Az inspiratiót«, mondja Luthardt,® Luther mint önmagától érthetőt föltételezte a nélkül, hogy , arra elméletet állított volna föl. « Ő a szentírás isteni méltóságában való hitet az elhagyott atyai házból örökség gyanánt vitte magával és még csak sejtelme sem volt arról, hogy azt oly hamar elpazarolja és elfe- csérli, mint a tékozló fiúéval történt. »A reformátorok nem vették észre, hogy a kánoni iratok tévmentességébe helyezett hitük, a melyet az anyatejjel szívtak magukba, kizárólag az azt bizonyító csalhatatlan egyházban és egyházi tradítiobanvaló hitben gyökeredzik; mivel a szentirás tévmentességében való hitük úgyszólván vérükké vált, azért nem is sejtették, hogy az egyház és a traditio csalhatatlansága ellen irányuló támadásuk az előbbi ellen irányuló támadás, és hogy ezzel a hierarchia épületéből kiemelték az első követ a mi szükségképen az egész épület rombadőltét vonja maga után.«1 Ezzel el lön vetve a szétbomlás magva. A kérdés az »isteni ige« fogalmán fordult meg, a melyet Luther és a reformatio különösen későbbi fejlődésében az egész szentirásra akart vonat1 Péter II. 3, 16. Apóst csel. 8. 30. Luk. 24, 27. 2 Augustin, in Joan. Tract. XYIII. 1: Neque enim natae sunt hae- reses... nisidum Scripturae bonae intelligantur non bene. Serai. VII. 3: Non tamen hoc—sentire debemus (a szentirás magyarázatban) quod abhorret a regula fidei, a rejgula veritatis. Civ. Dei XVI. 26: Ad unam catholicae fidei concordiam revocanda sunt. 3 Compendium der Dogmatik. 224. 1. 4 Hartmann, Die Selbstzersetzung des Christenthums 1874. 9. 1.
