Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

MUNKÁLATOK 46. ÉVF.

koztatni, és a melyet annak egyedüli tanítói tekintélye érdekében az inspiratio fogalmának túlliajtása által akart megoltalmazni. — Ha az isteni ige és az emberi tények ellentétesek és egymást kizárják, akkor a szentírás szerkesztéséből minden emberi közreműködést ki kell zárni. Nem lehet tagadni, hogy ha nem akarunk az egyházban egy Isten által alapított tanító egyházat elismerni, akkor a lehetőleg merev inspiratio elmélet a legkövetkezetesebb, sőt talán az egyedül következetes út.1 Többet mondunk: ha a szentirás a vallás egyedüli és kizárólagos szabályozója, akkor minden egyes szó, a szentirás minden egyes betűje, sőt a héber vokalisatio is magának a szent Léleknek műve.1 2 A szent írók tehát csak visszaélés folytán neveztetnek így, ők csak »tollai,« csak »kezei« a szent Léleknek.3 Ez szük- ségképeni következmény volt és az ép oly szükségképeni reactió- val, a mely az irmodor kiilüinböző voltának tagadhatatlan fényére, a kevésbbé tiszta s a kornak megfelelő nyelvezetre, a sokféle variánsokra, a melyek az Isten szavait kétessé tették stb. támaszkodott, azon látszólag szilárdul emelt alapnak is meg kelle dőlnie, a melyen a protestáns vallás épülete emelkedett.

így a szentirási elvnek és ezzel az alaki elvnek valamint következetes fejlődésben a protestantismusnak szétbomlása, csak idő kérdése volt. A bomlás már Calix t- tal4 vette kezdetét, a ki az inspiratiót, a helyett, hogy a szentirás összes tartalmát Isten szavának vette volna, csak az üdvözülésről szóló tanokra terjeszté ki. Az egész ó- és új- szövetségi kinyilatkoztatásból tehát csak is a fő tényekre vonatkoznék a szentirás tekintélye. Később már csak Jézus Krisztus személye az; de még ez sem maradt meg, hanem csak egyedül az ő tana, azonban ez sem a bibliában előadott alakban, hanem már csak ennek vallási szellemében, Jézus tanának szellemében. Végre csupán a szentírás általános vallás1 Vümár, Dogmatik. 106. 1.

2 Quenstedt, Theologia didact. polem. I. 80. Rothe, Zur Dogmatik. Art. 3.

3 A mit a Consensus Helvet. c. 2. 3. ki is mond.

4 Resp. c. Mogunt. I. Th. 72.