Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
ZSOLTÁROK, 131 LVI. Zsoltár. rgalomnak atyja védj meg, Tárd felémbe szárnyadat, Árnyiban hogy bizton éljek, A gonosz mig áthalad. Én a felség Istenében Feltalálom nyugtomat Ö egében végez értem, Vész között is nyugtot ad. Nyugton alszom én akár ha Itt e tigris környezet Gyilkos ajkkal tűzokádva Életemre tőrt vetett. Mert az ég s a föld Urának Glóriája fönn ragyog, Kik tört hánynak s vermet ásnak El-bevesznek önmagok. Glóriádat zengni Isten! Kész oh kész e hő kebel, Fel szivem! dicsdal hevítsen, Fel te zsoltár, hárfa fel! Még midőn nem kél az égnek Napja hajnalpir meg'ett, Én fölkélek és dicsérlek Népeid közt Tégedet ! Fölségednek és kegyednek Tára ég és föl leve, Áldva légy hát föld- s egeknek Fölmagasztalt Istene! n 9*
/
