Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
132 MUNKÁLATOK 46. ÉVF. LVII. Zsoltár. I j i i elszavatok az erény s a jog ? Hadd szóljon hát az igazság, S ne uralgjon annyi gazság! Rút ribanczok, átkozott fajok Gazság lett a jog tinéktek És erény a ronda vétek?! lm hazudnak ők azóta tán, Hogy anyjokból megszülettek, Mérgük úgy forr mindezeknek Ajkán, mint áspis-kigyó fogán, Mely süket lett készakarva A varázs, bölcs, bűv-szavakra. Ámde összetörve lesz e fog, Jő az Isten s kardja vág a Bősz oroszlán zápfogába ; Vashatalmok semmisülni fog, Rajok kelnek szörnyű vészek, Vizlocsogva szétenyésznek. Lesznek viasz, melyre tűz esik, Lesz szétmászó csigaképben Fényt nem látó szörny, idétlen S még gyümölcstelen töviseik Föl sem kelnek egy bokorba, Elnyeletnek a pokolba. És örvend majd az igaz s a jó S karját bosszú-vérbe mártva Vészeikre felkiáltja: Mégis él egy Isten, egy Biró, Ki jutalma az erénynek, Ki a bűnöst igy véré meg !
