Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
130 MUNKÁLATOK 46. ÉV U. S az örömhír szétfutott Átadám azt nagy világod népinek. Tárt szivmeből — hisz tudod — Dús kegyelmet, üdvöt adtam nékiek. S most könyörgöm, oh nagy Ur Jöjj közeibe, légy velem ha bűn, ha vész Súlya, terhe rám nyomul, Mely teherben szem, szív könybe, ködbe vész. Nézz reám le, nézz le, mert üldözöm több, mint hajamnak szálai, Oh tekintsd e vész-tehert, Édesem jöjj, jöjj hamar kiváltani! Elpirulnak ezek itt, Szégyenükben el-befulnak eleve Kik halálom keresik, Kik vigyorgva mondogatják: ehehe! Hadd szokják meg érzeni A gyönyört, az üdvöt ök, kik igy zengenek Mint a váltság részesi: „Dicsőség a magasságban Istennek !“ Hadd legyek bár üldözött, Engem védve főntart Isten szent neve, Eöntart minden bűn között, Nem késel Te, üdvösségnek Istene !
