Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
62 MUNKÁLATOK 45. ÉVF. lökre és szerencsétlenség a gyermekekre; vele együtt eltűnik a családi tűzhelytől az, a mi a legédesebb, a mi a legszentebb. Ki nem szánakozott már a szerencsétlen talált gyermekek sorsa felett? Egyedül a keresztény szeretet neveli fel őket, de sem ezek a gyermekek, sem azok szülői nem bírtak családdal, mindazáltal a vallás csodálatos módon természetfölötti családdal ajándékozza meg őket. A sz. Vincze nővér, ki anyává lesz, a nélkül, hogy megszűnnék szűz maradni, szivén melengeti a kisdedeket; később az iskolatestvérek, vagy egy nagylelkű pap gondoskodik fá- radhatlanul rólok. A vallás küldé nekik ezeket az ismeretlen teremtményeket, ezt a titokzatos örömet, melyet a keresztény szeretet megdicsőít és e gyermekek azután leírhatatlan bizalommal mondják nekik: atyám, anyám, testvéreim. A gazdagok gyermekei nem mindig részesülnek ily sze- retetben. Miután, miként a talált gyermek, egy idegen nő emlőiből szívták a tejet, az atyai házban a cselédekre bízatnak, kik őket elrontják. Nem egyszer volt okom búsulni e miatt még keresztény családokban is! Oh ha a szülők mindent tudnának, vagy ha mindent megmondhatnék nekik, a mit én tudok! ............ Néha e szerencsétlen gyermekek, idő előtt eltávolítva a szülői háztól, atya és anya helyett közönyös bérelt cselédekre, kemény tekintetekre, jégszivekre és vaskezekre találnak. Valóban nem ismerek szomorúbb dolgot, sőt meg is vallom, hogy életemben nem egyszer akaratlanul is keserűség fogott el, ha oly házakba, oly keresztény családokhoz mentem, mely gyermekeit reám bízta. Pl gyermekek ugyan nálam voltak s örültek is odaadó gondoskodásomnak, de ha nagyon korán lettek eltávolítva az atyai tűzhelytől, és én beléptem az elhagyatott házba, hol még tartózkodniok kelletett volna, nagyon fájt, hogy nem látom már őket ott, főleg ha nem voltak kisebb testvéreik. A szegény szülők elhagyatottsága oly elszomorítólag hatott reám, hogy kész lettem volna gyermekeiket visszaadni.
