Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

1. A keresztény házasság

VI. FEJEZET.

A szülői tekintély jogai és kötelességei.

(Folytatás.)

A második és nyilvános nevelés és a szülök felügyelői kötelessége.

Egy férfiú, ki sokat foglalkozott a neveléssel, s kinek mély belátását és tudományát nagyra becsülöm, megrémülve az atyai tekintély mindennemű gyengeségei- és tévedéseitől, azt állította, bogy neki úgy látszik, bogy az atya erkölcsileg képtelen arra, bogy gyermekeit fölnevelje.

Kétségtelen, bogy e képtelenség egyes esetekben elő- fordulbat, de semmi esetre sem alapszik a természeten. Hiszen épen ezt az erkölcsi képességet nyerték a szülők az Istentől gyermekeik neveléséhez, s ezt ők csodálatos fokban meg is tartják; s én épen azt állítom, hogy egyedül ők ké- pesítvék erre, a mint ezt az első nevelésnél már kimutattam s ez utóbbinál is látni fogjuk.

Hozzáteszem még, hogy a szülőknek a második nevelésnél, vagyis annál, mely közönségesen a szülői házon kívül szokott végbemenni, tekintélyüket a leghatározottabb, a legma- gasztosabb és a legállandóbb módon kell gyakorolniok. Ha már egyszer ők az Istennek természetszerű helyettesei e földön, a nevelésnek sem szabad soha az ö közreműködésük nélkül megtörténni; a főfelügyelet mindig az ö kötelességök. Ez elévülhetetlen joguk, melyet el nem rabolhat tőlük senki, elmulaszt- liatatlan kötelességök, mely alól mi sem mentheti fel őket. Más helyen még a legjobb nevelés is egyben-másban mindig