Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

1. A keresztény házasság

A KERESZTÉNY HÁZASSÁG. Hl W-\ Csakis ezen az áron ótalmazza meg őket, áldja meg haj­lékukat a Mindenható hatalmas keze, és csakis ezen az áron nyújt nekik oly vigaszt, minőt az Eg ama szülőknek tartott fenn, kik a legszebb és legszentebb munkának szentelik magukat. S ha mindazáltal a világ és annak élvezetei győznek, ha a szülők szent hivatásukhoz hűtelenek lesznek és gyerme­keik nevelését fogadott emberekre, nyolcz, tíz éves korukig a dajkára, nőnevelőre vagy komornára, azután tíztől húsz éves korukig kizárólag idegen tanítókra bízzák; ha a gyermekek durva kezekkel kiragadtatnak a családi szentélyből és ha ér­zik, hogy időnek előtte megfosztattak a szülői felügyelettől s gondoskodástól: mily nyugtalanság fogja el akkor e fiatal lelkeket, s mily tátongó űr keletkezik az ily házban! A világ, a lármás szórakozások és ünnepélyek, a válto­zatos élvezetek, az élvhajhászó tömeg és a tánczvigalmak na­gyon is silányul kárpótolják őket távollevő gyermekeikért: mindezek mellett nélkülözik azok beszédes szemeit, csengő hangjukat, víg, ártatlan lármájokat és gyengéd hízelgéseiket. Azért minél többször látom, ti könnyelmű szülök, házai­tokban a tömegét s hallom a világi szórakozások lámáját részemről annál inkább ösztönözve érzem magamat, hogy fel­kiáltsak: „Mily üresség, mily pusztaság van e házban! Mily szomorúság, a szívnek és léleknek mily némasága lakozik abban !“ „Hol van öcséd? mi lett belőle?“ E komoly és rettene­tes kérdést intézte egykor az Úr ahhoz, kinek átkozott nevét nem akarom kiejteni. Nem intézhetne-e az Isten sok, köteles­ségéről megfeledkezett szülőhöz hasonló, de még rettenetesebb kérdést is? „Hol vannak gyermekeitek? mi lesz belőlük addig, míg ti tánczoltok?“ S ki merné akkor azt válaszolni: „Őr­zője vagyok-e én gyermekeimnek?“ De ti igenis azok vagy­tok: miért nem őrködtek hát felettük, kivált gyenge koruk­ban, midőn senki sem helyettesíthet benneteket? A gyermek az atyai háztól eltávolítva is találhat ugyan atyát, vagy anyát, de családot nem lelhet föl soha. Kimond­hatatlan szerencsétlenség mindenkire nézve, ha az első köte­lék szét van tépve és megsemmisítve, szerencsétlenség a szü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom