Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
A KERESZTÉNY HÁZASSÁG. 31 alatt. Egyetlen emberi hatalom vagy nagyság sem bírt e földön soha ily joggal: egyedül az atya áld és átkoz. A bírói hivatal bizonyára nagyszerű intézmény, de azért a biró nem áld: boszút vesz a gonoszságon, halálra itél, de nem áll jogában átkozni. A fejedelem még magasabban áll, a Szentírás szavai szerint ö Isten szolgája a jóban (ministri Dei in bonum) : de azért a fejedelem nem áld. A királyi fölség nem emelkedett e méltóságra; az áldás csak az atyai és az isteni fölség sajátja. Nem találok a történelemben senkit, a ki áldana, kivéve Istent, Isten nevében az 0 szolgáit és a családapákat ; s azonfelül ezt csak az igaz vallásnál találjuk : oly isteni jellegű az áldás. S már most kérdem, mi is az áldás? Ha az áldást Istenre vonatkoztatva tekintem és szent könyveinkben lelkiismeretesen kutatom, hogy mit tesz az Isten, a mikor áld, mindig azt találom, hogy áldása a hatalom és szeretet müve. Mű> mert Isten áldása nem csak kívánja, hanem meg is adja a jót, melyet áldásával kimond. Az őszinte emberek, mondja igen szépen Feneion, azt mondják, a mit tesznek; de az Isten szava megteszi azt, a mit mond, és ha áld, szava mindig élet- és termékenységgel teljes szó. Bizonysága ennek az első áldás, melyben ősszülőink részesültek: Benedixit eis, dicens: Crescite! (És megáldá őket és monda: „Növekedjetek“.) Tőlük eredt az emberi nem. - Bizonysága ennek az az áldás is, melyet Isten Noé és annak gyermekei fölött az emberi nem megújítása végett mondott'- Benedixit Noe et filiis eius: Crescite! (Megáldá Noét és annak fiait: „Növekedjetek“). — Bizonysága ennek végre mindazon áldás, melyben Ábrahám, Izsák és Jákob és az ó-szövet- ség minden igaz embere nemzedékről nemzedékre részesült: ez az áldás mindig a jólét és a kegyelem nagyobbítását eszközlé. Az uj-szövétségben Krisztus megáldá a kenyeret és a bort és ez a hatalmas áldás az Oltáriszentséget hozza létre. Midőn szent mennybemenetelének napján apostolaitól búcsút
