Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
MUNKÁLATOK 45. ÉVF. 32 vesz, megáldja őket, megalapítja az apostoli hivatalt és kiküldi a tizenkét embert, hogy hirdessék az élet evangéliumát minden teremtménynek : Benedicens eis, elevatus est ! Es valahányszor Krisztus egyháza mint Isten összes gyermekeinek anyja lép föl s nekik életet ad, mindannyiszor halhatatlan jegyese nevében megáldja azokat. Ilyen az Isten áldása. Bármelyik helyét nézzem is a Szentírásnak, Istennek ez áldását mindig egyenlően termékenyítőnek találom: műve az mindig a hatalomnak, forrása a természetes vagy természetfölötti életnek. És ez egyszersmind mély oka annak, hogy csak maga az Isten, az élet adója, vagy az 0 nevében szolgái, és Isten után az atyák osztogatnak áldást saját családjaikban. Ezért fektettek oly nagy súlyt atyjuk áldására a pátriárkák régi, tiszteletreméltó családjainak ivadékai. Legközelebbi része volt az rájuk nézve az atyai örökségnek, valami szentségféle, mi által Isten reájok árasztotta azon áldásait, a melyekben őseiket részesítő s őket a régi ígéretek örököseivé tette. Ki merné állítani, hogy az atyai áldás a kegyelem törvénye alatt elveszté erejét? Én részemről ezt nem hiszem, sőt inkább meg vagyok győződve, hogy még ma is ugyanolyan isteni kezessége az az élet, a nemzetségek fentartásá- nak és a családok jólétének, sőt, tekintve az uj-szövetség szellemét és jellegét, azt hiszem, hogy az atyai áldásból ma bővebben, mint valaha, ömlik a természetfölötti malaszt, hogy a keresztény családokban ébressze, növelje és fentartsa nemcsak az életet, hanem, a mi ennél sokkal becsesebb, a jó életet és a családi erények és mennyei remények örökös kincsét. S valóban, ha az atya, ki méltó e névre, megáldja fiát, igen jól érzi, hogy valami nagyot, sőt isteni dolgot visz véghez; érzi, hogy Istennek helyettese, vagy inkább, hogy maga az Isten áldja ő általa fiát; érzi, hogy áldása nemcsak kívánság, remény, hanem hogy valami titkos erő által keresztül is viszi azt, a mit mond, és közli azt a kegyelmet, melyet óhajt szóval érzi, hogy áldása hatalommal és szeretettel bír. Igen, amaz ünnepélyes pillanatban, melyben az atya kezeit fia felett áldásra emeli, érzi, hogy valamint Isten rendel"
